Az elmúlt évben számos súlyos természeti katasztrófa rázta meg a világot: özönvíz Spanyolországban, tájfun Japánban, hurrikán Florida partjainál, földrengés Törökországban és Szíriában, illetve erdőtüzek Görögországban. A klímaváltozás nemcsak a környezetre, hanem a mentális egészségünkre is súlyos következményekkel jár. A társadalmak egyre gyakrabban élik meg a természeti katasztrófákat, amelyek trauma forrásául szolgálnak. A legutóbbi kutatások szerint a túlélők nem csupán poszttraumás stressz tüneteivel küzdenek, hanem sokan szellemlátogatásokról és egyéb paranormális élményekről számolnak be.

A pszichológus Leslie Hartley Gise, aki a hawaii erdőtűz túlélőivel foglalkozik, tapasztalta, hogy az érintettek sokszor azt érzik, hogy látják vagy hallják azokat a szeretteiket, akiket a katasztrófák során veszítettek el. A pszichológus véleménye szerint ez a félelem, hogy megőrülnek, egyre gyakoribb. Az Egyesült Királyságban a koronavírus miatt 325%-kal nőtt a spirituális közösségekhez való csatlakozás, és a Japán földrengések, a líbiai áradások és a maui tüzek túlélői is rendszerszerűen számoltak be hasonló tapasztalatokról.

A katasztrófák hatására megemelkedik a stresszhormon, a kortizol szintje, ami érzékenyebbé teszi az embereket, s így a valóságérzékelésük is torzulhat. Bessel van der Kolk kutatásai alapján a deperszonalizáció jelensége is szerepet játszik, amely során az érintett úgy éli meg a világot, hogy elidegenedik saját magától. A traumák emlékével való szembesülés után sokan misztikus élményekkel próbálják magyarázni a történteket, a szellemvilág iránti nyitottság pedig növekedhet a katasztrófák következtében kialakult poszt-apokaliptikus környezet miatt.

Christine és Todd VanPool, a Missouri Egyetem antropológusai rámutatnak, hogy a misztikus hiedelmek közösségi védelmet nyújtanak, segítve az embereket abban, hogy megnyugvást találjanak a nehéz időkben. A szellemtörténetek nemcsak a gyászuk feldolgozásában segítenek, hanem közösségépítő szerepük is van. Az ilyen történetek generációról generációra öröklődnek, és megtartják a közösség hagyományait.

A 2023-as török földrengés után a WHO jelentése alapján a túlélők súlyos stresszel küzdöttek, mivel nem tudták eltemetni halottaikat, így lezáratlan maradt a múltjuk. Japánban a kaidankai történetek, melyek a 2011-es cunami után váltak hagyománnyá, szintén azt szolgálják, hogy a közösség együtt emlékezzen az elhunytakra.

A téma komplexitása ellenére egy dolog biztos: a mentálhigiénés szakemberek bevonása a katasztrófa utáni munka során létfontosságúvá válik, ahogy a természeti katasztrófák egyre gyakoribbá válnak. Kutatások mutatják, hogy a felkészültség, az edukáció és a képzés csökkenti a negatív következmények kialakulásának esélyét, és segít a lelki rehabilitációban.