
Sose Halunk Meg Gyerekszereplője: Egy Drámai Fordulat a Pszichiátrián
2025-09-17
Szerző: Ádám
A Sose halunk meg című film kisfiúja, Imike, nemcsak a vásznon, hanem az életben is megpróbáltatásokkal nézett szembe. Gyuszi bácsi mellett, ő is a film emlékezetes szereplőjeként vált ismertté, de az életben a sorsa sokkal nehezebb volt, mint ahogy azt bárki gondolná. Mostanra kiszivárgott a titok, amivel évekig küzdött.
Szabados Mihály, a film Imikéje, gyermekkori álmát valóra váltva lett színész. A forgatás során nemcsak a szakmát tanulta meg, hanem emberi értékeket is: "Robi sokat segített, az ő támogatásának köszönhetem, hogy megszabadultam a gátlásaimtól. Apám helyett apám volt számomra, és ezt sosem felejtem el" – osztotta meg az élményeit.
Sötét Gyermekkori Emlékek
Misi eddig sosem beszélt a nehéz múltjáról, de szülei halála után most úgy érzi, itt az idő, hogy beszéljen. "Nem otthonról jöttem a valóságba, hanem menekültem Debrecenből. Az én gyermekkorom nagyon más volt, mint Robinak. Apám alkoholista volt, a kapcsolatom vele sosem volt szoros. Anyám sokat dolgozott, így nem volt közeli viszonyunk. Szörnyen éreztem magam, sőt, már az is jobb volt, amikor Budapestre kerültöm, egyedül és magányosan. Évekig küzdöttem, néha hajléktalanként éltem, éheztem. Barátok, tanárok segítettek, hogy egy-egy éjszakát el tudjak tölteni az iskolában.”
A Fény A Tunnel Végén
Misi karrierje szoros kapcsolatban áll Kazincbarcikával, ahol színjátszó táborban figyeltek fel rá. Ascher Tamás rendező fedezte fel, és Robinak ajánlotta. "A szerepet Robi bizalmának köszönhetem, ezért ismertek meg" – mondta Misi az életét megváltoztató pillanatról.
Új Kezdés Torontóban
Feleségével úgy döntöttek, hogy elhagyják Magyarországot, és Torontóba költöznek. Misi 14 hónapos kislánya mellett nem volt egyszerű az újrakezdés: munka és pénz nélkül indultak el. "Kávéházban, étteremben dolgoztam, pakoltam a zöldségeket. De a múltamat nem tudtam elfelejteni, és depressziós lettem" – mesélte, mikor pszichiátriára került.
Megújulás és Erő a Családból
Egy hét pszichiátriai kezelés után majdnem egy év kellett a felépüléshez. "A feleségem és a lányom mindig mellettem voltak, és nekik köszönhetem, hogy talpra álltam" – mondta Misi. "Az élet utakkal teli, de a munka és a család a legfontosabb. Az életem legnagyobb sikere a feleségem és a közösen töltött 18 boldog évünk. Izabella a legfőbb művem.”
A teljes interjút és további részleteket az eheti Best magazinban találhatjátok!