Szeptember elsején drámai bejelentés hangzott el az oroszlányi Hunyadi Mátyás Általános Iskolában: Takács Károly, a város fideszes polgármestere a tanévnyitón köszöntötte az elsőseket, és kényelmetlen szavakat fogalmazott meg.

A polgármester a következőket mondta: „De jó, hogy nincs közöttük Mohamed!” Ezzel a mondattal igyekezett rámutatni a hétköznapi bevándorlásellenességre, ami a magyar politikai diskurzus fontos részét képezi.

Az eset után sok szülő felháborodott, egyikük, egy édesapa Facebookon kifejtette, hogy otthon megpróbálta gyermekével tisztázni a helyzetet: "Tegnap megbeszéltük Gergővel és Marcival, hogy alapvetően semmilyen probléma nem jelentkezik attól, ha valakit Mohamednek hívnak. Nem az ember neve, színe vagy vallása határoz meg valakit, hanem a tettei."

A módosítást követően a polgármester sem hagyta szó nélkül a kritikát: "Aki nem tetszik a beszédem, az ne hallgassa meg. Ha valakinek tetszik a Mohamed név – ezzel a bevándorlásra utaltam –, akkor keressenek maguknak egy migrációs országot."

Érdekes fejlemény, hogy Takács Károly nemcsak bírálta a szülők reakcióját, hanem egy indonéz nőnek is gratulált, aki Oroszlányban él, és éppen magyar állampolgársági vizsgát tett. Itt is aktívan részt vett a kommentelésben, ahol arra figyelmeztették, hogy szerinte Magyarországon nem is létezik migráció.

Ez az incidentális kiszólás egy újabb példája a hazai politikai diskurzus feszültségeire, amelyek a bevándorlás és az identitás kérdéseit érintik. A tanévnyitó beszéd jelentősen felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai diskurzusban a közoktatás egy újabb színtér lehet a társadalmi feszültségek kifejezésére.