Valószínűleg mindannyian hallottunk már a rettegett IV. Ivánról (1530–1584), Oroszország egyik legvitatottabb, és sokak szerint leggonoszabb uralkodójáról. De miért tartják a történelem egyik legrosszabb királyának, és mi állt tettei mögött? A történészek újabb próbálkozásai Iván rehabilitálására sem hoztak váltást, ráadásul a IV. Iván által elkövetett szörnyűségek továbbra is a legpontosabb fényt vetik uralkodói örökségére.

Az orosz nacionalisták unalomig ismételgetett nézete szerint Iván cselekedetei a nyugati történészek rágalmainak termékei, akik nem érthetik meg a cárot, mivel nem ismerik a háborús szükségleteket és a politikai hátteret. Az orosz cár azonban nemcsak belső ellenfeleivel, hanem saját családjával szemben is brutális volt. Hahner Péter, a történész szerint az imperializmus vérgőzös harcait számos esetben racionálisnak tekintették, de valódi célja a teljes önkényuralom megteremtése volt.

IV. Iván uralkodásának leghíresebb mozzanatai közé tartozik a saját fiának és unokájának megölése, ami egy családi tragédia szörnyűségével is párosult. Mondhatni, hogy minden egyes cselekedete a hatalom szomjúságának volt alárendelve. Még csak a gyermeki szimbolika sem védte meg őt a morális zülléstől – tettei az öncélú szadizmus mélyére vezettek.

Amikor 1547-ben a cár koronát öltött, azzal azt akarta jelezni, hogy ő a legfelsőbb hatalom birtokosa, akit senki nem korlátozhat. Ebben az időszakban általában elmondható, hogy a hasonló helyzetben lévő európai monarchák attól függetlenül próbálták meg legitimálni hatalmukat, hogy az emberek, akikkel szemben uralkodtak, az ország érdekeit nézzék. Biztosan sok erőszakos akciót maguk után hagytak, de IV. Iván, mint a különítmény vezetője, a legdurvább és legsokkolóbb rémtetteket követte el.

A véres megtorlások, a bűnösök kivégzése és a törvénytelen kivégzések korát hozta el. Az Opriscsina, Iván cár titkos rendje, nyíltan bűncselekményeket követett el, miközben az embereket terrorizálta. Családtagjait és barátait sem kímélte, saját fiát és unokáját is megölte, ami a birodalom belső ügyeinek viharos velszínét az érdektelenség és kegyetlenség tűzgolyóival szórta meg.

A világtörténelem egyik legszörnyűbb tette, hogy egy uralkodó a saját alattvalóit bátorítja arra, hogy bűntett helyszínén garázdálkodjanak. Az opriscsikok kegyetlenkedései által a nép félelemben élt, amivel végleg megpecsételte uralkodásának sorsát. Az orosz történelem fontos egyértelmű tanulsága, hogy a hatalom öncélúvá válik, ha nem tartják számon a következményeket, és így a nép áldozatává válik a fej nélküli uralom alatt. IV. Iván uralkodása pontosan ezt a sötét korszakot ábrázolja.