Három éve tört ki az orosz-ukrán háború. Katonai szempontból az elmúlt egy év során számos fontos esemény zajlott a konfliktusban. Az értékelésnél figyelembe kell venni, hogy egy háború általában félévente arculatot vált. Az elmúlt év a felőrlésről, a másik fél fizikai megsemmisítéséről szólt. Mindkét fél ebbe az irányba tett nagy lépéseket.

Az orosz hadsereg a második világháborús módszereket használta, mint például a tüzérséget, a sorozatvetőket és rakétákat. Közel tízezer rakétát lőttek ki ukrán területre, ami 630 ezer négyzetkilométer, óriási terület, de óriási károkat is okoztak. Az új fegyver, amit feltaláltak, a régi siklóbombák modernizálása GPS-vezérléssel. Ennek két nagy előnye volt: a régieket 60 kilométerről lehet indítani, az újakat már 160 kilométerről, tehát nem kell a repülőgépnek közel menni az arcvonalhoz.

Így hiába van nyugati légvédelmi rakéta az ukrán oldalon, ezekkel sikereket tudtak elérni. Ráadásul ezeknek a pusztító képessége 500-1500-3000 kilogrammos nagyságrendű, több mint a fele robbanóanyag, el lehet képzelni, mit okoz, amikor becsapódik valahol. Tavaly 44 ezer darabot dobtak le az ukrán állásokra.

A másik szempont a drónok alkalmazása, amely tavaly november óta ugrásszerűen megnőtt. Kétezer drónt indítanak havonta az oroszok. Az ukrán oldal esetében elmondható, hogy a nyugati fegyverrendszerek alkalmazásával viszonylag jól vissza tudták tartani az orosz hadsereget, amely így nagyon kevés területet tudott elfoglalni: 5-6 ezer négyzetkilométer az elmúlt egy év termése, főleg Pokrovszk irányába, illetve régi területek, amelyeket az ukránok az ellenoffenzívával foglaltak el Harkivnál.

Az ukránok a nyugati fegyverek közül a HIMARS sorozatvetőhöz megkapták a nagyobb hatótávolságú rakétákat, így 300 kilométeres mélységben tudnak csapásokat mérni, illetve vannak saját fejlesztésű rakétáik. Most azt látjuk, hogy az orosz infrastruktúrát pusztítják nagy mélységben, főleg az olaj- és benzinutánpótlást próbálják megakadályozni.

Havonta 6-8-10 csapást mérnek, ezek már elég jelentősek, de sajnos az arcvonalra nincs hatásuk, ott az orosz haderő halad előre. Az erőviszonyok ugyanis megváltoztak. Ukrajnának 400 ezer katonája van az arcvonalban, Oroszországnak pedig 700 ezer.

Ez lehetővé teszi, hogy az orosz fél valahol mindig súlypontot tud képezni, tudja cserélni az embereit, ami rendkívül fontos egy hosszú háborúban. Az ukránoknak ugyan van még 480 ezer tartalékuk a mélységben, de ők nem tudják olyan gyorsan cserélni az embereiket.

A technikai személyzetet is már a frontra kellett küldeni, és láthatjuk a sorozásokat, amelyek nem sorozások, hanem embervadászat, próbálják összeszedni az embereket. Felőrlő háborút látunk, viszont harcászati szinten orosz sikerek vannak, hadműveleti szinten is érnek el sikereket, az úgynevezett zsákokat számolják fel a Donbaszban.

Nagy valószínűséggel Luhanszk területe már 99 százalékban orosz ellenőrzés alatt van, a Donbasz donyecki része is orosz ellenőrzés alá kerül, és körülbelül a Dnyipro-Kramatorszk-Pokrovszk vonalig juthatnak el, amíg a béketárgyalások megkezdődhetnek.