A száj- és körömfájás egy különösen veszélyes vírusos betegség, amely a háziállatok széles körét érinti, különösen a párosujjú patásokat. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tudományos főmunkatársa, Csivincsik Ágnes, aki tapasztalatait az angliai szabályozások során szerezte, a legfrissebb fenyegetésekről adott helyzetjelentést.

Kiderült, hogy a famílián belüli különböző állatfajok más-más módon reagálnak a betegségre, minden állatcsoportnál eltérő tünetek jelentkezhetnek. A nem megfelelően immunizált állományokban a betegség elterjedése komoly problémákat okozhat, ahogy az előző években is történt. A tudósok megállapították, hogy a bivalyok, amelyekről a köztudatban azt gondolják, hogy meglehetősen ellenállók, meglepő módon érintettek voltak: januárban Németországban 14 bivalytartó telepen azonosították a vírus jelenlétét, ahol végül három állat elhullott.

A nyugati országokban, mint például Egyesült Királyságban, a korábbi járványok során a hatóságok sok esetben nem a vírus, hanem az intézkedések következtében irányították a leölések látványos növekedését. Ez a helyzet Magyarországon is fennáll, ahol a modern tejtermelő fajták (mint például a holstein-fríz) gyengébb immunválaszt mutatnak, mint a régi fajták, például a magyar tarka. Ennek következményeként azonban a gazdák most komoly gazdasági veszteségeket szenvedhetnek el, ha a száj- és körömfájás újból felüti a fejét.

Csivincsik kiemelte, hogy a betegség elkerülése érdekében az érintett állományokat le kell ölni, hiszen a vakcinázás csak a betegség terjedésének lassítására szolgál. A járványgóc környezetében végzett gyűrűvakcinázás tapasztalata szerint segíthet a vírus terjedésének mérséklésében, de a már fertőzött állatokat, beleértve a vakcinázottakat is, végül el kell távolítani a körforgásból.

Az új generációs állatok, mint például a borjak, különösen érzékenynek bizonyulhatnak a betegségre, mivel a fejlődési folyamat korai szakaszaiban a vírusos fertőzések átmenetileg halálos kimenetelűek lehetnek. A vakcinázott állatok is fenyegetik a közvetlen környezetet, hiszen csíraként viselkedhetnek a vírus további terjedése szempontjából. Csivincsik megjegyezte, hogy a laikus vélekedésekkel ellentétben a megfelelő vakcinázás mellett is hatékony intézkedéseket kell bevezetni, hogy megakadályozzuk a vírus jövőbeni felbukkanását, különösen, hogy számos ország, mint Délkelet-Ázsia vagy Afrika már sújtva van a járványtól.

Összegzésként elmondható, hogy a vakcinázás nemcsak a közvetlen védelmet nyújtja, hanem lehetőséget ad az állat-egészségügyi hatóságok számára, hogy felkészültek legyenek a jövőbeni járványok ellen. Az egész állatállomány védelme érdekében elengedhetetlen a szakmai irányelvek szigorú betartása és a közvetlen reagálás a felmerülő egészségügyi kihívásokra.