A Győri Törvényszék jelenleg két olyan gyilkossági ügyet tárgyal, melyekben a holttestek nem kerültek elő, és a vádlottak tagadják vádjaikat. Az egyik figyelemre méltó ügy a darnózseli feleséggyilkosság, amely nem csupán a szörnyű bűncselekmény miatt jelentős, hanem azért is, mert a Kúria indoklása irányvonalat ad az ehhez hasonló ügyekhez.

A 10 éve történt eset különös horrorisztikus aspektusairól híres: a férfi, miután megölte volt feleségét, a holttestet a háza alatt elhelyezett húsfeldolgozóba vitte, ahol feldarabolta, majd a maradványokat elégette és savval kezelte. Az ügy fejlődése során a szakmai fordulatok, valamint az indoklások révén a büntetőjogi precedensek is születtek. A Kúria az ügy harmadfokú tárgyalásán életfogytig tartó börtönbüntetést szabott ki a vádlott N. Jánosra, akit első fokon kétszer is felmentettek.

Az ügyészség vezetője, dr. Takács Róbert arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kúria ítéletei segíthetnek a jövőbeni tárgyalások során a holttest vagy közvetlen bizonyítékok hiányában is a tényállás megállapításában. Sok elkövető próbálkozott már azzal, hogy a holttest eltüntetésével próbálja kiszabadítani magát a felelősség alól, de az esetek többségében beismerő vagy tanúvallomás kísérte a bűncselekményt, amely megkönnyítette a hatóságok munkáját.

A Darnózseli ügyhöz hasonlóan, a Győri Törvényszéken több még folyamatban lévő ügyben sincsenek előkerült maradványok, köztük a győri villanyszerelők ügye is, ahol a két áldozat kilenc évvel a eltűnésük után került elő. Az eljárások során azonban a Kúria iránymutatása alapján megállapítják a bűnösséget akkor is, ha nem tudják bizonyítani, hogyan halt meg a sértett.

Dr. Takács Róbert hangsúlyozta, a Kúria ítélete új távlatokat nyújt az ilyen ügyekben, ahol a puszta feltételezések nem elegendők jogi bizonyítéknak. Az irányelvek kidolgozása révén több hasonló esetben, ahol a legfőbb problémát a bizonyítékok hiánya jelenti, kiemelhető a bűnügyi bizonyítékok fontossága.

A jelenlegi győri ügyek, amelyekben még nincsenek holttestek, erősen emlékeztetnek VV Fanni ügyére, ahol hasonlóan a bíróság meg tudta állapítani a vádlott bűnösségét a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A jogi rendszer folyamatosan fejlődik, és ezek a precedensek segíthetnek a jövőbeli hasonló ügyek kezelésében.

Végül elmondható, hogy a bűnözői felelősség megállapítható anélkül is, hogy a bűncselekmény végrehajtásának mértékét pontosan ismernénk. Az irányelvek tehát nemcsak a jogi szakemberek, hanem a társadalom biztonsága szempontjából is – egy új, erősebb jogi keretrendszert biztosítanak, amely segíthet az igazságszolgáltatásban.