A napokban Vlagyimir Putyin orosz elnök a sarkvidékről tartott murmanszki fórumon beszélt Grönland ügyéről, és hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok grönlandi törekvéseit komolyan kell venni. Történelmi példákra hivatkozva kifejtette, hogy Washington már az 1860-as évektől kezdve fontolgatja Grönland megszerzését, és ezek a lépések nem csupán 'extravagáns' nyilatkozatok, hanem egy tudatos geopolitikai stratégia részei.

Miközben Moszkva hivatalosan nem kíván beleszólni a grönlandi kérdésbe, Putyin kijelentette: Oroszország aggódik amiatt, hogy a NATO-tagországok egyre inkább ugródeszkaként tekintenek a térségre egy esetleges konfliktus esetén.

Putyin figyelmeztette, hogy Oroszország reagálni fog Svédország és Finnország NATO-tagságára is. Az orosz elnök hangsúlyozta: nem engedi meg a szuverenitása feletti beavatkozást, meg fogja védeni érdekeit, és növelni fogja a sarkvidéki orosz katonák számát.

Az orosz sarkvidéki stratégiát elemző szakértők megjegyezték, hogy Putyin nyilatkozatai a régió militarizálására és a NATO-val szembeni retorikára utalnak. A geopolitikai elemzések szerint a gyorsan változó húsz első század geopolitikai tájképe folyamán ezek a feszültségek különösen erősödhetnek, mivel a globális felmelegedés következtében a jégolvadás új tengeri útvonalakat nyithat meg.

A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a Grönland feletti ellenőrzés stratégiai fontossággal bír, mivel a térség gazdag olaj-, gáz- és egyéb nyersanyagkincsekben. Zbigniew Brzezinski amerikai geostratéga már régóta figyelmeztetett arra, hogy az Északi-sarkvidékért folytatott verseny komoly geopolitikai következményekkel járhat, és a jég olvadásának felgyorsulása újfajta kihívások elé állíthatja a globális nagyhatalmakat.

A kapcsolatok alakulása a közeljövőben különösen érdekes lehet, hiszen Putyin nyilatkozatai nemcsak geopolitikai gesztusok, hanem válaszok lehetnek Trump elnök korábbi kijelentéseire is az orosz–amerikai kapcsolatokkal kapcsolatban. Kosztur András, a XXI. Század Intézet kutatója szerint Grönland történetének kifejtése és a regionális fejlemények figyelemmel kísérése azt jelzi, hogy Oroszország folyamatosan figyel a térségre, és nemcsak válaszai, hanem előretolt posztjainak megerősítése révén szeretné fenntartani befolyását.

Ha a közeljövőben az orosz–amerikai kapcsolatok javulni fognak, nem zárható ki, hogy közös projekteket indítanak az Északi-sarkvidéken, így a geopolitikai játszmák izgalmai még inkább fokozódnának.