Január 2-án hunyt el Tamás Gyula, a magyar válogatott korábbi kapusa és a Vasas legendája, 83 éves korában. Élete végén súlyos betegségekkel küzdött, többek között Alzheimer-kórban szenvedett, veséje nem működött megfelelően, és mélyvénás trombózist, agyvérzést, valamint tüdőgyulladást is kapott. Felesége, Erzsébet a Blikknek elmondta, milyen nehéz évek álltak mögöttük.

„Huszonnyolc évvel ezelőtt kezdtük a közös életünket, egy igazi szerelem szövődött közöttünk, amely a futball iránti szenvedéllyel ötvöződött. Gyula már fiatal korában is a Vasas alakulatának oszlopos tagja volt, de sajnos, ahogy teltek az évek, a családján belül is hiányzott a stabil háttér, amely tartást adhatott volna neki.” Erzsébet megemlítette, hogy Gyula betegségének előrehaladtával hatalmas fájdalmakkal és szenvedéssel kellett szembenéznie.

„Egy nap sétáltunk Gyulával a kutyánkkal, mikor hirtelen fájdalmakra panaszkodott, és összeesett. A kórházban kiderült, hogy mélyvénás trombózist és agyvérzést szenvedett el, ami drámaian megváltoztatta az életünket. A hónapok során, ahogy Gyula állapota romlott, úgy éreztem, hogy tehetetlenségem egyre nagyobb.”

Erzsébet azt is elmondta, hogy a látogatók, köztük Gyula fiatal sporttársai, mint Sáfár Szabolcs és Hámori Pista, végig támogatták őt. Sokat segített nekik, hogy a közös emlékek, amelyeket a labdarúgás során szereztek, erőt adtak mindkettőjüknek.

„Sajnos az utolsó évek olyanok voltak, mint egy rémálom. Gyulát egyik kórházból a másikba szállították, az orvosok pedig nem könnyen tudtak vele bánni, hiszen gyakran felkelt az ágyából, és összeesett, elkerülhetetlen volt, hogy pszichiátriai vizsgálatokon is átesett.” Erzsébet fájó őszinteséggel szólalt meg, ahogy mesélte, milyen nehéz volt látni, ahogy férje leépül és a betegség elhatalmasodik rajta.

Tamás Gyula a magyar labdarúgás egyik ikonja volt, aki az életét a sportnak szentelte. Az emberek emlékeznek rá, hiszen nem csupán tehetsége, hanem humora és kedvessége is hozzájárult ahhoz, hogy sokan szerették őt. Halála előtt az emberek tisztelettel adóztak neki, és sokan kiemelték, hogy a sportág története nem lenne ugyanaz nélküle.

Nemcsak Tamás Gyula, hanem a sport világában is nagy események zajlanak; ám a valódi hősök azok, akik a maguk módján küzdenek a saját életükért, mint Gyula is tette az utolsó éveiben. Az ő története inspiráló, és emlékeztet minket arra, hogy minden nap, amit együtt töltünk, kincs.