A nyugati társadalmakban megfigyelhető folyamatok és jogi változások mellett fontos megemlítenünk, hogy a nemi identitás mindkét irányban sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt sokan gondolják. A legfrissebb magyar alaptörvény-módosítások világában különösen érdekes Vay Sándor, egy magyar gróf élete, aki nőként született, de férfiként élt. Vay Sándor történetéből kiindulva mélyebben beleláthatunk az interszexualitás és a nemi identitás komplexitásába.

Vay Sándor, született Vay Sarolta Zsófia Lilla Róza Johanna néven 1857. május 21-én, Pest Városában, a Vay család részeként. A gróf tehetős szülők gyermeke volt, de a család később nehézségekkel küzdött, ami Sándort arra kényszerítette, hogy saját magának biztosítja megélhetését. 12 éves koráig fiúkén nevelték, stratégiai okokból apja terveiben az elsőszülött fiú szerepe is szerepelt. Sándor közel állt a katonai karrier kilátásaihoz, hiszen edzett a vívásban és a lovaglásban, ami lehetővé tette számára a férfiak világába való belépést.

Már fiatal korában a nők iránti vonzalma egyre nyilvánvalóbbá vált, és a társadalmi normák figyelmen kívül hagyásával sorra hódította meg a szebbik nemet. Sándor élete során számos nőt szeretett, de a legjelentősebb kapcsolata Hegyes Mari színésznővel volt. Később Eszéki Emma színésznőhöz fűződő viszonya lett igazán emlékezetes, akivel lázasan flörtölt, hogy végül házasságot kössenek, és együtt kezdjék meg közös életüket Pesten.

Sándor nemcsak a színi pályán tett szert népszerűségre, hanem íróként is ismertté vált. Szerelmi életét és társadalmi helyzetét gyakran tükrözte írásaiban. Regényei és novellái, melyek nagy része Sándor néven jelent meg, mély érzelmi ihlettel mutatták be a kor női és férfi szereplőinek konfliktusait, valamint a társadalmi elvárásokkal szembeni küzdelmüket.

A második házassága, amely Engelhardt Máriával köttetett, szintén turbulens volt, miután eladósodott, Sándor előtt nemcsak a családi válság, hanem a jogi problémák is felmerültek; volt felesége korábbi női mivoltára hivatkozott, amiért letartóztatták. Az eset hatalmas visszhangot kapott a korabeli sajtóban, és világszerte felkeltette az érdeklődést a transzmozgalmak iránt. Szerencsétlen tények egy sorozatát vonták maguk után a jogi szempontból érzékeny helyzetek figyelembevételére, mint amilyenek a nem-és névváltoztatások.

Vay Sándor élete végén, a svájci luganói szanatóriumban hunyt el 1918. május 23-án, ahol életéről és műveiről továbbra is megemlékeznek. Az ő története a nemi identitás és a társadalmi elvárások metszéspontján fekszik, tükrözve a mélyreható társadalmi változásokat, amelyek ma is aktuálisak. Érdemes Sándor példáját figyelemmel kísérni, hiszen ma is rengeteget tanulhatunk a bátorságáról és az élet iránti szenvedélyéről.