Európa veszélyeztetett halai

A Duna tokféléinek élőhelyeinek felmérésében részt vesz a Széchenyi István Egyetem, amely innovatív módszerekkel igyekszik feltérképezni a ritka halfajok jelenlétét. Guti Gábor, az egyetem fenntarthatósági tanszékének tudományos főmunkatársa elmondta, hogy a kutatás célja a környezeti DNS-vizsgálattal és szonár alkalmazásával történik, hogy meghatározzák a tokhalak elterjedését a Duna teljes hosszában.

"Ez a program három évig fog tartani, és célunk egy határokon átnyúló monitorozó rendszer létrehozása, amely segít a tokfélék megfigyelésében” – emelte ki Guti. A szakértő szerint a tokhalak Európa egyik legveszélyeztetettebb halcsoportját képviselik, és kulcsszerepet játszanak a folyók ökológiai állapotának indikálásában.

Tokhalak a múltból

Egy évtizeddel ezelőtt még öt tokfaj élt Magyarországon, mára azonban csak a kecsegének van önfenntartó állománya. E kutatás főként erre a fajra összpontosít.

Guti Gábor hangsúlyozta, hogy a Duna mentén fekvő országok közötti együttműködés keretében zajlik a projekt, melyben 12 ország egyetemei és természetvédelmi szervezetei vesznek részt, Németországtól a Fekete-tengerig.

Ősi halak megőrzése

A tokhalak ősi fajok, amelyek körülbelül 200 millió éve, a dinoszauruszokkal egy időben jelentek meg a földön. A szakértő elmagyarázta, hogy ezeket a halakat sokszor evolúciós stabilitás jellemzi, hiszen viszonylag hosszú életűek, például a viza akár 100 évig is élhet. Kiemelte: ez a hosszú életciklus lassítja evolúciójukat, így megőrizhették ősformájukat.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az emberi tevékenységhez való alkalmazkodásuk nehézkes, ami miatt a legtöbb tokfaj már kritikusan veszélyeztetett.

Indikátor halak a vízi ökoszisztémában

A tokhalak az élővizek ökológiájának szempontjából indikátor organizmusok, hiszen a vándorló halak közé tartoznak. A legtöbb fajuk a tengerekben él, de folyóvizekben szaporodnak.

Guti Gábor elmondta, hogy a tokhalak számára kedvező élővizek létrehozása más halfajok és élőlények számára is előnyös környezetet jelenthet, ezért fontos, hogy a kutatások a tokhalak védelmére összpontosítsanak.

Innovatív kutatási módszerek

A tokhalak élőhelyeinek megismerése nehéz, mivel alig ismertek. A projekt célja pontosan ezeknek a területeknek a feltérképezése. A kutatók a nagyméretű szonárok, közismertebb nevén halradar segítségével rögzítenek felvételeket a folyómederről, amelyek elemzése segítheti a szaporodó-, táplálkozó- és téli búvóhelyeik feltérképezését.

Ezen információk birtokában értékes adatokat nyerhetnek, amelyek segítik a helyreállítást.

Szintén érdekes módszer a környezeti DNS-minták gyűjtése, amely lehetőséget ad arra, hogy meghatározzák, milyen élőlények élnek egy adott vízben, még mielőtt azok kiemelésre kerülnének. A kutatók már végeztek ilyen típusú vizsgálatokat, és jelenleg az eredményekre várnak.

Halevoslatok jövője

E módszerekkel olyan kérdésekre is választ nyernek, mint hogy például a duzzasztók milyen akadályokat jelentenek a vízi közlekedésben. Mindezek tudományos és környezetvédelmi szempontból is rendkívül fontosak a jövő védelme érdekében.