Nemrégiben egy régi könyvet lapozgattam, az 1997-es Officina Világévkönyvet, amely a világ országainak történelmét foglalta össze. Ahogy a lapok között egyre mélyebbre merültem, egy fura nosztalgia fogott el. A világ akkor is tele volt szenvedésekkel, háborúkkal és igazságtalanságokkal, de az összkép optimista volt. Közép- és Kelet-Európától Latin-Amerikán át Ázsiáig és az eldugott afrikai országokig folyamatosan váltották egymást a zsarnokok és a diktatúrák, hogy demokratikus rendszerek léphessenek a helyükre.

Ez a folyamat mára a harmadik nagy demokratizálási hullámként vonult be a köztudatba, azonban sokan mára már kudarcként emlegetik. Az ezredforduló után kezdtek felfesleni a valóság addig szilárdnak tűnő szöveti. A borzalmas szenvedéseket hozó afganisztáni és iraki inváziók pedig megkérdőjelezték a Pax Americana létjogosultságát.

A 2008-as válság káoszt hozott, és megkérdőjelezte a liberalizáció iránti hitünket. A világ szépen lassan hideggé és közönyössé vált, ahol a melegség már csak ideológiai-politikai szekták gyűlöletének tüzénél lelhető fel. Az elmúlt évtizedekben sokan érezték, hogy a korábbi optimizmus hosszú távon illúziónak bizonyul.

A negyedszázad során a világ legfejlettebb országai számára, a nyugati térségek lakói valóban jól éltek, miközben más országok, mint Afrika és Dél-Amerika, küzdöttek a létezésért. Idővel ez a különbségtétel egyre inkább kiéleződött, és most a Nyugaton élők szembesülnek azzal, hogy az ő helyzetük is romlásnak indult.

Ukrajna orosz támadásának időszakában sokan emlékeznek vissza arra az időre, amikor a világ nagyhatalmai viszonylag stabilan működtek. A politika zűrzavara mellett természetesen sokan máig is vágyakoznak a múlt utáni állapotokra. Az optimizmus a nyugati világban egyre inkább kétségbe vonhatóvá vált, mivel a fiatalok helyzete sok esetben rosszabb, mint a szüleiket kísérő generációnak.

Az elmúlt negyedszázad tehát nemcsak új kihívásokat, hanem komoly eltávolodást is hozott az iparilag fejlett országok és a fejlődő világ között. Az optimista jövőkép, amely sokakat vonzott, végül elérhetetlenné vált, és az elmúlt időszak válságai csak fokozták a feszültségeket. A világ egyre inkább polarizálódik, miközben a Nyugat egyedül áll a kihívásokkal szemben, így nem csoda, hogy a globális politikai térkép egyre inkább átalakulóban van.