Nagy Gerzson, a közelmúltban megjelent regény írója, fontos kérdéseket vet fel a halál és a gyász tabusításáról. A szerző, aki kanadai tapasztalatain keresztül formálta írói pályafutását, úgy véli, hogy a társadalom nemcsak az öregekkel, hanem a halál témájával is adós. Gerzson a Tiszalökön töltött gyermekkora és a középiskolai élmények hatására íródott regényeiben a családi dinamika, a felnőtté válás és a halál mindennapi elfogadása kerül a fókuszba.

Gerzson a Halál tabu című könyvében arra figyelmeztet, hogy a halálról való beszéd nemcsak fájdalmas, hanem elengedhetetlen is ahhoz, hogy megértsük, miért élünk. Az öregek tisztelete, a gyász feldolgozása és a veszteség elfogadása mind-mind létfontosságúak a szülő-gyermek kapcsolatokban. A könyv középpontjában egy anya és lánya kapcsolata áll, amely lehetőséget ad arra, hogy feltárják a halál elleni küzdelmet és a temetések során kialakuló érzelmi bonyodalmakat.

Gerzson elmeséli, hogy személyes tapasztalata is segített formálni ezt a történetet. Gyerekkorában, amikor nagyanyja haldoklott, nem engedték meg neki, hogy részt vegyen a temetésen. Ez a szomorú esemény rávilágított arra, hogyan próbáljuk elkerülni a gyászolás fájdalmát, ám végső soron ez a téma továbbra is ott lebeg az életünk felett. A könnyek, a távollét, a gyász – mindenki élete során átélheti ezeket.

A Meddig él egy anya című könyvében Gerzson feltárja azt a kérdést, hogy mikor válik valaki a halál által elérhetetlenné, és ez milyen hatással van a környező világra. "A gyászról és a bűntudatról való beszéd folyamata ugyanolyan fontos, mint a társadalom öregedése" – fogalmazott.

A kérdés mindig is fennállt: Miért kényelmetlen a halálról beszélni? Gerzson nyíltan válaszol: "A fájdalom elkerülhetetlen, de a megértés segíthet a gyógyulásban". Ezért tartja fontosnak, hogy a művészet és az irodalom segítségével váltsanak szót a nehéz témákról, amelyek manapság számos embert foglalkoztatnak.