A reneszánsz kor legnagyobb két mestere, Leonardo da Vinci és Michelangelo, közismert nevei a művészetnek. Közös kreációik, mint a Mona Lisa, az Utolsó vacsora és a Dávid, örökre beíródtak a történelembe. Ám e kiváló művészek, akikről a világ szinte egyöntetűen megemlékezik, gyűlölték egymást.

Az első találkozás

Amikor Leonardo és Michelangelo először találkoztak, Leonardo már majdnem 50 éves és elismert művész volt, míg Michelangelo fiatal, ígéretes tehetség. 1501-ben, egy szobor elhelyezése körüli vitában Michelangelo Dáviját egy város szimbólumaként ajánlották, amikor Leonardo ironikus vázlatot készített róla, Neptunusként ábrázolva.

Honnan ered a rivalizálás?

Az ősi ellentétek számos elméletet táplálhatnak. Egyesek szerint a háttérben a származás is szerepet játszott: míg Leonardo egyszerű paraszti családból származott, Michelangelo egy nemesi dinasztia gyermeke volt. Emellett különböző személyiségük is a feszültség forrása lehetett.

Kötekedések és sértések

Leonardo nem rejtette véka alá a véleményét, miszerint a szobrászat nem annyira nemes művészet, mint a festészet. Erre Michelangelo hevesen reagált, mondván, hogy még a szolgája is jobban ért bizonyos témákhoz, mint Leonardo. Ráadásul Leonardo méltatlanul bírálta Michelangelo izmos emberábrázolásait, amelyekről azt mondta, olyanok, mint egy zsák dió.

A freskók versenye

A csúcspont azonban a Palazzo Vecchio freskóversenye volt. Leonardo és Michelangelo egyaránt kaptak megbízást – míg Leonardo az anghiari csatát festette volna meg, Michelangelo a Firenze és Pisa között zajló csatát kapták feladatul. A különbség a megközelítésükben is megmutatkozott: Leonardo a kaotikus jeleneteket, míg Michelangelo az emberi érzelmeket emelte ki.

Féltékenység és pusztulás

Sajnos egyik mű sem készült el: Leonardo olajfestéke elromlott, Michelangelo pedig vázlatokkal zárta le a munkát. Szomorú tény, hogy Michelangelo vázlatát egy irigy művész pár évvel később elpusztította, Leonardo freskója pedig a 16. század közepére eltévedt a történelemben.

Leonardo és Michelangelo rivalizálása a történelem egyik legfeszültebb művész kapcsolatát képviseli, emellett bemutatja a reneszánsz szellemiség sokszínűségét és a rivalizálás drámai természetét.