A modern társadalomban egyre többen küzdenek a magány érzésével, még akkor is, ha körülöttük rengeteg ember van. Egy 2021-es tanulmány megerősítette, hogy sokan sokkal magányosabbnak érzik magukat sűrűn lakott városi környezetükben. A kutatás során csaknem 800 felnőtt érzelmeit figyelték meg, és azt támasztották alá, hogy minél több ember között tartózkodunk, annál inkább elszakadunk egymástól.

A globális magányérzés nem válogat korosztály szerint; a BBC 2018-as felmérése kimutatta, hogy a fiatalok körében – a 16-24 évesekből – 40% gyakran érzi magát magányosnak. Ezzel szemben a felnőttek 10%-a tapasztalja a magányt világszerte. Paradox, hogy a technológia és a közösségi média korában, ahol bárkivel kapcsolatba léphetünk azonnal, a magány érzése eluralkodik az embereken.

Fay Bound Alberti, a londoni King's College kultúratörténésze rámutat, hogy a magány nem csupán egy lelkiállapot, hanem számos érzelem összefoglaló neve, beleértve a bánatot, haragot és féltékenységet is. A kifejezés jelentése a 19. század elején alakult ki, és az emberek gyakran tévesen hiszik, hogy a többi ember képes lenne megoldani magányérzetüket. Sam Carr, a Bathi Egyetem pszichológusa azt is hangsúlyozza, hogy az emberek közötti érzelmi távolság sokszor fájdalmasabb, mint a fizikai távolság; amikor másokkal vagyunk, de nem tudunk azonosulni velük, még inkább fokozódik a magány érzése.

A magány gyakrabban sújtja azokat, akik szélesebb társasági körrel bírnak, mint azokat, akik csak egyetlen vagy néhány szorosabb kapcsolattal rendelkeznek. A XIX. század előtti időszakban az egyedüllét nem számított problémának; az emberek gyakran kapcsolódtak a természettel vagy vallási hitükhöz, így a magány nem volt annyira elterjedt jelenség.

Manapság a technológia fejlődésével párhuzamosan a társadalmi kapcsolatok lazultak, és sokan csak a vásárlás során találkoznak fizikailag másokkal. A magány elleni küzdelem nemcsak a közösségi események szervezését igényli, hanem a társadalmi interakciók ösztönzését is. Az új kutatások azt is mutatják, hogy a fizikai érintés hiánya hozzájárul a magány érzéséhez; például azok, akik háziállatot tartanak, kevesebbszer érzik magukat magányosnak.

Fontos tehát tudni, hogy a magány nem mindig negatív érzés; emellett identitásunk részét képezi, és fontos, hogy hogyan viszonyulunk hozzá. A magány néha fejlődési szakaszunk része, amely lehetőséget ad a belső önismeretre, a gondolkodásra és a saját igényeink felfedezésére. Az összegyűjtött adatok és megfigyelések alapján a magány nem csupán betegség, hanem korunk egyik legnagyobb társadalmi kihívása, amely személyes és közösségi szinten is megérdemli a figyelmet.