A történelmünk során 1500-ig a politikusok és egyházi személyek játszották a középponti szerepet a kollektív emlékezetünkben. Azonban a 16. századtól kezdve egyre inkább a kreatív művészek léptek a középpontba, és a modern média megjelenésével a szórakoztatóipar dominálja az emlékezésünket. Césa Hidalgo, a Toulouse Közgazdaságtudományi Iskola professzora és a Center for Collective Learning kutatólaboratórium igazgatója legutóbbi előadásában hangsúlyozta, hogy a kollektív memória alakulását három fő tényező befolyásolja: a nyelvek diverzitása, az időbeli népszerűség csökkenése és a technológiai fejlődés.

Az első tényező a nyelvek sokfélesége. Hidalgo és csapata kifejlesztett egy nyelvi térképet, amely bemutatja, hogyan kapcsolódnak a különböző nyelvek egymáshoz, például hogy milyen eséllyel fordíthatóak le könyvek egyik nyelvről a másikra. Az angol nyelv dominál a globális források között, azonban a kínai és orosz nyelvek kapcsolatai sokkal gyengébben állnak a nemzetközi közlésben.

A második tényező az idő. A kutatások azt mutatják, hogy a népszerűségi csökkenés nem lineáris, hanem hullámzó folyamat. A dalok először népszerűvé válnak, majd, ahogy az emberek kevesebbet beszélnek róluk, kezdenek feledésbe merülni. Például Hidalgo egyik diákja már nem ismerte fel John Lennon klasszikus dalát, az "Imagine"-t. Ez a jelenség nemcsak a zeneszámokra, hanem összességében minden kulturális termékre is vonatkozik.

A harmadik kritikus tényező a technológiai fejlődés. A Wikipedia és a közösségi média elemzései alapján kiderült, hogy a híres emberek népszerűsége szoros összefüggésben áll a technológiai innovációkkal és a média jelenlétével az életünkben. Az 1500-as években a politikai vezetők és egyházi személyek uralták a kollektív emlékezetet, ám a nyomtatás megjelenése óta a helyzet drámaian megváltozott. Ekkor kezdtek felfelé ívelni a kreatív művészek, mint festők és zeneszerzők.

A 20. század közepén pedig, amikor megjelentek a filmek és a rádió, a szórakoztatóipar, benne a filmesek és énekesek, kezdtek dominálni a köztudatban. Ezt a trendet tovább erősítette a televízió egyre nagyobb szerepe, amely lehetővé tette, hogy a sportolók is a középpontba kerüljenek.

Hidalgo rávilágított a kollektív emlékezet csalóka természetére is, amely összefügg a Mandela-effektussal, amikor az emberek tévesen emlékeznek dolgokra, amelyeket korábban már hallottak. Említette, hogy a dezinformáció problémája régi keletű, és nem csupán a modern kor terméke, hiszen sokan a történelemben ismertté vált, valójában hamis idézetekre is gondolnak, ilyen például Marie Antoinette "egyenek kalácsot" kijelentése, amit sosem mondott.