A mai magyar társadalomban a gyermekvállalás kérdése egyre költségesebb és komplexebb döntéssé válik, amely mögött számos gazdasági, társadalmi és kulturális tényező áll. Az utóbbi időszakban egyre inkább megfigyelhető, hogy a nők, akik korábban két vagy több gyermekre vágytak, mára már csak egy gyermeket vállalnak.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az egygyerekes nők aránya az elmúlt két évtized alatt lényegesen megnövekedett. 2001-ben az egygyerekesek aránya 31,6% volt, míg 2022-re ez az arány 37,1%-ra emelkedett. Ezzel párhuzamosan a kétszülős családok aránya csökkent, ami szignifikáns változást jelent a magyar családszerkezetben.

Ez a tendencia sokak számára meglepő lehet, hiszen a magyar kultúrában mint ideális modell a kétgyerekes család él. Szalma Ivett szociológus szavai szerint "az emberek döntő része szerint az ideális gyerekszám a kettő, és ez évtizedek óta jellemző a magyar társadalomban". Ennek ellenére egyre több nő marad meg az egy gyereknél, ami újabb kérdéseket vet fel a gyermekvállalás okairól.

Több szakértő arra figyelmeztet, hogy az anyaság és a karrier összeegyeztetése rendkívül nehézzé vált. A nők jellemzően 2-3 évig maradnak otthon gyermekeikkel, ami a munkavállalás szempontjából hátrányt jelenthet számukra. Sokan tapasztalják, hogy a gyermekvállalás utáni visszatérés a munkaerőpiacra nem egyszerű, hiszen a gyermekek után járó diszkrimináció is valós probléma.

Ezen kívül a magyar egészségügyi és szociális ellátórendszer hiányosságai is hozzájárulnak a problémához: a bölcsődei férőhelyek száma korlátozott, és sokszor a megfelelő gyerekorvos hiánya is megnehezíti a családalapítást. Ezek a tényezők sok anyát elriasztanak attól, hogy második gyermeket vállaljanak.

A társadalmi normák is ide sorolhatóak, amelyek a családi élet tökéletességét sugallják, amelyhez már egy gyermek születése is elegendő. Szalma Ivett aláhúzta, hogy "ha valaki szült legalább egy gyereket, azzal teljesítette a társadalmi normát, ebből a szempontból hátradőlhet".

A fiatalok körében egyre erősödik a klímatudatosság is. Míg korábban nagy családra vágytak, ma sokan maximalizálják a gyermekek számát, hogy megőrizzék a bolygó egészségét. A tudatos gyermektelenség is egyre elterjedtebb, amelynek lehetősége a női emancipáció szerves része lett.

Egy másik fontos tényező a késői gyermekvállalás jelensége is: a nők egyre később rendszerezik életüket, ami miatt a termékenységi időszakuk végére érhetnek, mielőtt elszánnák magukat a második gyermek vállalására. Ennek felnőttekre gyakorolt hatását a szociológusok és demográfusok is hangsúlyozzák, kérdéseket felvetve a jövő generációk családalapítási szokásairól.

Összességében elmondható, hogy a gyermekvállalás kérdése igen bonyolult, és a lehetséges megoldások széles spektrumot ölelnek fel. A kormánynak ahelyett, hogy ösztönözné a születésszám emelkedését, inkább azokat a tényezőket kellene kezelnie, amelyek akadályozzák a családalapítást, például a bölcsődei helyek számának növelésével, a munkahelyi diszkrimináció csökkentésével és a gyermekbarát munkahelyek kialakításával.