A kérdés, hogy mi fog történni Kínában Hszi Csin-ping távozása után, nem csupán a politikai következményekről szól, hanem a mély strukturális és kulturális változásokról is, amelyek a következő generációs politikai vezetőket is érinthetik. Hszi Csin-ping egy sajátos "marxista nacionalizmusát" képviseli, amely balra tolja a gazdasági politikát, míg a külpolitikát nacionalista jobboldali keretek között irányítja. Sokakban felmerül a kérdés, hogy mi történik, ha Hszi politikai örökségét fiatalabb, de megbízható politikai utódok próbálják továbbvinni, vagy ha a "Hszi Csin-ping-gondolat" fokozatosan elhalványul, mint ahogyan azt Maoizmussal tették 1976 és 1978 között Teng Hsziao-ping hatalomra kerülése előtt.

A Hszi utáni korszakot számos tényező alakítja majd, köztük az időzítés és a politikai rendszerben végbemenő átalakulások. Hszi Csin-ping őszintén aggódik a korrupció, karrierizmus és ideológiai zűrzavar miatt, amelyek a Kínai Kommunista Pártban (KKP) uralkodtak, ezért sokak szerint ő most egy erőteljes tisztogatási kampányra készül, amely félelmet kelt a politikai ellenfelekben. Kevin Rudd, Ausztrália korábbi miniszterelnöke e kérdésekre világít rá a Foreign Policy rovatában.

A következő generáció politikai hatalomra kerülése nehézkes lehet, mivel a 1995 után született politikai káderek, akik még gyerekek voltak, amikor Hszi hatalomra került, talán nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal az oktatásuk során felhalmozott ideológiai irányelvek alapján. Hszi potenciálisan a nagykorúvá váló fiatal pártfunkcionáriusokra támaszkodik, akik még nem érintettek a nyugati ideológia vagy burzsoá befolyás által.

Egy fontos átalakulás zajlik éppen most Kínában: a Tajvan körüli geopolitikai feszültségek. Hszi Csin-ping kormánya rendkívüli figyelmet fordít Tajvan jövőjére, mivel a sziget stratégiai fontossággal bír Kína számára. Ha az Egyesült Államok elrettentő ereje megbukik, és Kína gyorsan erőszakkal elfoglalná Tajvant, Hszi belpolitikai legitimitása megerősödne, ugyanakkor a világgal való kapcsolatai drámaian megváltoznának. Ez egy új korszak kezdetét is jelentheti a nemzetközi politikában, miközben az Egyesült Államok befolyása csökkenne Ázsiában és világszinten.

Viszont, ha Kína katonai vereséget szenved el Tajvan ügyében, az a KKP legitimitásának totális megrendüléséhez vezethet, amely a Hszi által hirdetett politikai erő és stabilitás mítoszát is megkérdőjelezheti. Ennek következményeként Hszi politikai örökségét súlyosan károsíthatja. Az elkövetkező évek eseményei kulcsfontosságúak lesznek a tajvani kérdés kezelésében, és az elrettentés fenntartása a legkritikusabb feladat a KKP számára. Rudd figyelmeztet arra, hogy a jövő politikai táját a Tajvannal kapcsolatos stratégiák fogják dominálni, és ha Hszi Csin-ping nekikezd a sziget erőszakos elfoglalásának, az Kína belpolitikáját is megrengetheti.

Mindezek mellett Kína belpolitikai dinamika változásai az elkövetkező évtizedekben elvárhatóak, miközben a KKP különböző ideológiai irányzatok között ingadozik majd. A történelem tanulságai alapján a hűség és a reformok határvonalán való egyensúlyozás mindig is főszerepet játszott Kína politikai életében. Az elkövetkező évtizedek tehát rengeteg kihívást és lehetőséget tartogatnak Kínának, és a világnak is érdemes figyelemmel kísérnie ezt a folyamatosan változó helyzetet.