Párizs kétségbe vonta a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Benjamin Netanjahu ellen kiadott elfogatóparancsát, és közölték: az izraeli miniszterelnök náluk immunitást élvezne, ha az országukba látogatna. Az Euronews híradása szerint a franciák döntése jelzésértékűvé vált, és jól látható, hogy a Netanjahu elleni elfogatóparancs őket vert az uniós országok közé.

Szakértői vélemények szerint az ICC tekintélye az elfogatóparancs kiadása óta csorbult, részben a parancsra adott túl diplomatikus, kihátráló válaszoknak köszönhetően.

Emlékeztetőül: november 21-én a hágai székhelyű bíróság nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Yoav Gallant korábbi izraeli védelmi miniszter, valamint Mohamed Deif ellen. Deif a Hamasz magas rangú katonai vezetője volt, a 2023. október 7-ei, 1200 ember életét követelő terrortámadás egyik szülőatyja. Az ellene kiadott elfogatóparancs már a kiadás pillanatában értelmetlen volt, ugyanis az izraeli haderő a nyár folyamán Gázában végzett vele. A parancs kiadására való kérelmet Karim Khan főügyész májusban nyújtotta be az ICC-nek. Khan azért kérvényezte a letartóztatást, mert felmerült a gyanú, hogy az Izrael és Hamasz között dúló háború során mindkét fél emberiesség elleni és háborús bűncselekményeket követett el.

Az ICC-nek nincs felhatalmazása az elfogatóparancsok végrehajtására, így 124 tagállamára (köztük mind a 27 uniós tagállamra) hagyatkozik a gyanúsítottak letartóztatásában, míg az Egyesült Államok nem tagja a szervezetnek.

Megjegyzendő: az ICC-tagság nem kötelező érvényű a parancs végrehajtására, ahhoz a római statutumot át kell ültetni az adott ország jogrendszerébe. Ez történt Magyarország esetében is, amely a Nemzetközi Büntetőbíróság tagja lett, noha Gulyás Gergely legutóbbi kormányszóvivői tájékoztatóján rámutatott: az Országgyűlés nem emelte a belső jog részévé az ICC római statutumát (2002 óta). Az alkotmányban rögzített államfői immunitással nincs összhangban az egyezmény, és a miniszterelnök látogatása elvben elfogadható lenne - állítja Gulyás.

Miközben Magyarország, mint az ICC tagja, jelezheti szolidaritását a Nemzetközi Büntetőbíróság felé, valós kérdések merülnek fel: Milyen előnyökkel jár számunkra, hogy tagjai vagyunk egy olyan szervezetnek, amelynek döntéseit elutasítjuk? Hozzá kell tenni, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság eddig 56 elfogatóparancsot adott ki, amelyek közül 21-t sikeresen végrehajtottak.

Bátki Pál ügyvéd kérdezte: Miért nem iktatjuk be a magyar jogba az általunk is aláírt nemzetközi szerződést? A válasz részben a politikai környezet megváltozására vezethető vissza, hiszen 2002 óta a magyar politikai önkép jelentősen átalakult. A kormányzati álláspont is megváltozott, és immár a szuverenista népszerűsítése jellemzi a nemzeti politikát. Ezen a téren is érdemes elgondolkodni, hogy a nemzetközi jog és az európai jog korlátait mennyire ismerjük el.

A legfrissebb hírek alapján a magyar kormány a személyi felhatalmazások ellenállással szembesült, és több európai főváros is úgy nyilatkozott, hogy letartóztatja Netanjahut, amennyiben az országuk területére lép. Olaszország, Franciaország, és Svédország diplomatikusan jelezte, hogy megtartják az ICC szuverenitását, de az ügy végrehajtását a saját joghatóságuk keretein belül vizsgálják, így a helyzet komolysága egyre inkább háttérbe szorul. A brit kormány egyenesen megkérdőjelezte az ICC döntésének jogszerűségét.

Belgium, Hollandia, Írország, Litvánia, Szlovénia és Spanyolország viszont határozottan jelezte, hogy végre fogják hajtani az elfogatóparancsot. Alexander De Croo belga miniszterelnök kifejtette, hogy Belgium „vállalja a felelősségét”, és hangsúlyozta, hogy „nem lehet kettős mércét alkalmazni” Izraellel szemben sem.

A nemzetközi színtéren tehát folytatódik a feszültség, és a jogi kérdések továbbra is foglalkoztatják a kormányokat. Ki tudja, mivel zárja le a következő fejezetet a Nemzetközi Büntetőbíróság?