Bár életünk korai szakaszában rengeteg fontos dolgot tanulunk meg, mint például a járást és a beszédet, sokan meglepődve tapasztalják, hogy három-négy éves koruknál korábban nem tudják felidézni emlékeiket. Ez a jelenség gyermekkori amnézia néven ismert, és Sigmund Freud szerint ezek az emlékek azért tűnnek el, mert elfojtjuk őket. A modern tudományos vélekedés azonban azt sugallja, hogy a probléma gyökere abban rejlik, hogy az agyunk fejlődése serdülőkorig tart, így a legkorábbi emlékeket nem tudjuk maradéktalanul rögzíteni.

A Yale Egyetem szakértőinek friss kutatásai azonban univerzálisan megkérdőjelezik ezt a régi elképzelést. A légkörben levő csecsemők is rendelkeznek emlékekkel, de nehezen kutathatók, mivel még nem tudnak beszélni – mutatta ki Nick Turk-Browne pszichológusprofesszor, a kutatás vezetője.

Emlékek a születésektől

A Dublini Egyetem kutatói 2023-ban végzett tanulmányukban megállapították, hogy az egereknél is előfordul a gyermekkori amnézia. A kölyökkorban szerzett tapasztalatokhoz társított elektrosokkot a fiatal rágcsálók elfelejtették, azonban optogenetikai módszerekkel sikerült aktiválniuk ezeket az emlékeket.

A csecsemők esetében a kutatóknak le kellett mondaniuk a genetikai manipulációról és az elektrosokk alkalmazásáról, így alternatív módszereket, például viselkedés megfigyelését és mágneses képalkotást alkalmaztak. A fMRI-vizsgálatokat nehezítette, hogy a babák figyelme rövid, és nem szokásuk egy helyben maradni. Nick Turk-Browne és csapata azonban a szülők aktív bevonásával sikeresen figyelt 26 kisgyermek és csecsemő agyműködését.

A kutatás során különböző képeket mutattak az alanyoknak. Mikor egy korábban látott kép jelent meg, a gyerekek szignifikánsan több időt töltöttek a kép nézegetésével, mivel az ismertté vált számukra.

A kutatások főbb megállapításai közé tartozik, hogy az fMRI vizsgálatok során megfigyelt aktivitás a hippokampuszban volt, amely az agy emlékezésért felelős területe. Az aktívan mért terület a hippokampusz tarkó feletti posteriori régiója volt, ahol a felnőttek esetében az epizodikus emlékezet aktiválódik. Ez a aktivitás már egy éves kor körül megjelent, míg előtte a hippokampusz homlok felé eső részén tapasztaltak erősebb aktivitást.

A statisztikai emlékezet, amely a valóság általánosító képzeteit és mintázatait tárolja, előbb kezd működni, mint az epizodikus emlékezet. Azaz a statisztikai tanulás az alapja a nyelv elsajátításának és az új élmények feldolgozásának.

A legfontosabb megállapítás, hogy az elveszettnek hitt emlékek valójában sosem tűntek el, egyszerűen csak nem férünk hozzájuk. Több lehetséges magyarázat is van arra, miért nem tudjuk felidézni őket. Az egyik elmélet szerint nem alakulnak tartós emlékekké, míg a másik szerint az agyunk egyszerűen nem ér el hozzájuk. Turk-Browne szerint az utóbbi magyarázat a valószínűbb.

Jelenleg a professzor kollégájával, Tristan Yates-szel a korai emlékek tartósságát vizsgálják egy olyan kísérlettel, ahol csecsemők nézőpontjából rögzített videókat használnak, hogy felidézzék a korai emlékeket. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy ezzel a módszerrel sikeresen megőrizhetők a korai emlékek, mielőtt az iskoláskor minden mást elnyomna.

Ezek a megállapítások és az állatkísérletek eredményei alapján most már azt sem zárják ki, hogy a gyermekkori emlékek, bár hozzáférhetetlenek, felnőttkorban is létezhetnek a tudatunk mélyén.