Tudomány

Meglepő felfedezés a depresszióval küzdők agyi aktivitásáról!

2024-09-26

Egy friss kutatás rávilágított, hogy a depresszióval szenvedők agyi hálózata, különösen a figyelem irányításáért felelős terület, jóval aktívabb, mint azoké, akik mentálisan egészségesek. Ráadásul a kutatás során megfigyelték, hogy ezek az eltérések még akkor is megmaradnak, miután a depressziós tünetek enyhülnek.

Charles Lynch, a tanulmány egyik vezető szerzője és idegkutató, így nyilatkozott: "Célunk az volt, hogy feltárjuk az időben változó agyi aktivitást, és kiderítsük, hogy milyen hatással van ez a depresszióra." A kutatás során a tudósok funkcionális MRI-adatokat használtak, lehetővé téve több mint száz ember agyi aktivitásának alapos vizsgálatát, beleértve a depressziós és az egészséges egyéneket is.

A tanulmány a betegek depressziós tüneteinek értékelésére szolgáló skálát is figyelembe vette minden vizsgálat során. A kutatócsoport azonosította az agy különböző területeinek aktív hálózatait, és kiderült, hogy az egyik hálózat az önközpontú gondolkodást, míg a másik a munkamemóriát segíti elő, különösen céltudatos feladatoknál.

Érdekes módon a csapat egy serdülők körébe tartozó adatkészletet is elemezett, amely 57 olyan gyermeket tartalmazott, akinek 10 és 12 éves korában nem voltak depressziós tünetei, de később, néhány év alatt kialakultak. Az eredmények azt mutatták, hogy ezeknek a gyerekeknek jelentősen aktívabb volt az említett agyi hálózatuk, mint azoknak, akiknél soha nem jelentkeztek depressziós tünetek.

A kutatók hangsúlyozták, hogy a megnövekedett agyi aktivitás nem a depresszió következménye, hanem akár annak megelőzője is lehet. Ez a megfigyelés arra enged következtetni, hogy a korai életkorban tapasztalt stresszorok vagy genetikai tényezők is hozzájárulhatnak a kialakulásához. Fontos kérdés, hogy a funkcionális agyi hálózatok miként formálódnak a depressziós egyénekben, ugyanis ennek pontos megértése segíthet a hatékonyabb terápiás módszerek kidolgozásában.

Ezek az eredmények új utakat nyithatnak a depresszió kezelésében és megelőzésében, így a kutatás folytatása különösen fontos lehet.