Egy friss kutatás a Brémiai Egyetemen, Julia Stern kutatónő vezetésével, több mint 77 ezer 50 év feletti ember adatait elemezte. A kutatás célja az volt, hogy felfedezze, miért marad valaki egyedül, és hogy a magány milyen hatással van az érzelmi állapotokra. Felmerült az is, hogy a férfiak és a nők hogyan élik meg a magány állapotát, és hogy a kapcsolati tapasztalatok mennyire befolyásolják a boldogságérzetet.

A Psychological Science folyóiratban megjelent elemzés szoros kategóriákba sorolta a résztvevőket: akik soha nem éltek együtt mással; akik soha nem házasodtak meg, és akiknek soha nem volt hosszabb kapcsolatuk. Az eredmények azt mutatták, hogy a tartós kapcsolatokban nem részesült emberek általában kevésbé érzik magukat boldognak, mint azok, akik korábban már kipróbálták, milyen is egy társas viszony.

A tanulmány rávilágított, hogy azokban az országokban, ahol magas a házassági arány, különösen Dél-Európában, az egyedülállók kevésbé érzik magukat boldognak. A kutatás arra is rámutatott, hogy a vallás nem gyakorolt jelentős hatást az egyedülállók boldogságára, sokkal inkább a kulturális normák és elvárások formálták az emberek érzéseit.

Érdekes, hogy az idősebb egyedülállók, különösen a nők, általában elégedettebbek az életükkel, mint a fiatalabb, vagy a középkorú szinglik, ami azt jelzi, hogy a szakmai és személyes tapasztalatok jelentős szerepet játszanak az életminőségben. Az is kiderült, hogy a személyiségtípusok eltérő hatásúak: az extrovertált emberek könnyebben lépnek kapcsolatba másokkal, míg az introvertáltak hajlamosabbak a magányra.

A kutatás további aspektusai is felfedték, hogy a baráti kör és a társas kapcsolatok jelentős hatással vannak az egészségre is. Aki aktívan részt vesz a társadalomban, az általában egészségesebben él, mint az egyedül élő csoportok.

Szóval mit tanulhatunk mindebből? Az egyedül élők antepörbeállítása nem feltétlenül a boldogság megélését jelenti. Az életminőségük javítása érdekében érdemes megfontolniuk a társasági kapcsolatok kialakítását, hiszen a kutatás azt is bebizonyította, hogy az érzelmi támogatás és a közösségi élmények központi szerepet játszanak a boldogságunkban. A Brémiai Egyetem kutatása tehát nemcsak tudományos érdeklődést kelt, hanem gyakorlati tanácsokat is adhat azok számára, akik azon tűnődnek, hogyan lehetnek boldogabbak egyedül.