Egy új kutatás rávilágított, hogy a tartós fizikai megterhelés alatt, amikor a vércukorszint csökken, agyunk saját szöveteinek zsíros anyagát mozgósítja a megfelelő működés fenntartása érdekében – állapították meg baszkféld kutatók.

A Pedro Ramos-Cabrer és Alberto Cabrera-Zubizarreta által vezetett csapat 10 hosszútávfutó, 8 férfi és 2 nő agyát vizsgálta MRI-berendezés segítségével, a futás előtt és után. A képalkotó eljárás során jelentős változásokat észleltek az agy fehérállományának mielinjében, amely már 24 és 48 órával a maraton után is kimutatható volt. Ráadásul a változások visszafordíthatónak bizonyultak: két héttel később a mielin mennyisége megnőtt, majd két hónappal később visszatért az eredeti szintjére.

A mielin kulcsszerepet játszik az idegrendszer működésében. Az idegsejtek hosszú nyúlványait védő, gyöngysorszerűen sorakozó mielinhüvely segíti az idegsejtek közötti kommunikációt, hasonlóan egy kábelt védő szigeteléshez. Az új kutatás szerint ez a sejtfal nemcsak véd, hanem zsíros anyagával másodlagos energiatartalékként is szolgál.

Ez a felismerés különösen fontos, mivel a mielin károsodását okozó, ma még gyógyíthatatlan betegség a szklerózis multiplex. Ez egy autoimmun betegség, ahol a szervezet saját védekező mechanizmusa pusztítja el a velőshüvelyt.

A mielin károsodása nemcsak a futók idegrendszeri teljesítményére van hatással, hanem a memóriafunkció és reakcióidő romlásához is vezet a nagy igénybevétel után. Nem meglepő, hogy az agyi anyagcsere végső esetben csak akkor folyamodik saját alkotóelemeinek lebontásához.

A kutatók eredményei úgy tűnik, hogy visszaigazolják egy evolúciós elméletet is, ami szerint az emberi faj kialakulása egy különleges leágazáshoz vezetett, amely lehetővé tette az átfogó vadászatot. Az antropológiai bizonyítékok hosszú sorában megtalálható, hogy az ember és elődeinek testfelépítése és működése ennek a vadság stratégiájának köszönhetően gyökeresen átalakult.

Az emberi agy fejlődése és energiaigényes működése mögött különböző elméletek állnak. Egyesek szerint a táplálkozás áll a háttérben, míg mások azt sugallják, hogy a hosszú futás miatt alakult ki szükséglet a nagyobb agyra.

A futók legfrissebb megfigyelései is alátámasztják ezt, hiszen úgy tűnik, minél később jelent meg az agyban a törzsfejlődés során a mielin, annál fejlettebb a teljesítménye. Ez a mechanizmus egy evolúciós alkalmazkodásra utal, amely kiemelkedően fontos volt az emberi faj számára. Ha úgy tetszik, a táplálkozás és a hosszú futás valóban találkozott a tudományos felfedezések ösvényén!