A történelmünk előtti 79-es évben, a Vezúv vulkán kitörése során, körülbelül 5 méter vulkáni hamu temette be Pompejit, valamint a szomszédos Herculaneumot és Stabiae-t. A római korban ezen a területen 10-20 ezer ember élt, és sokan sikerült elmenekülniük értékeikkel. Az évezredekkel későbbi ásatások során talált körülbelül 1150 holttest közül egy részét ezüsttel és ékszerekkel temették el, de a vulkán nem kímélte őket.

Herculaneumban, ahol körülbelül 2000 ember élt, a kitörés kezdetén mindenki menekült, kivéve egy fiatal férfit, aki a Collegium Augustalium épületében feküdt, és akit senki sem értesített a közelgő veszélyről. A vulkán nem kegyelmezett neki, és a legújabb felfedezés szerint az agyát üveggé változtatta.

Pier Paolo Petrone régész 2018-ban bukkant egy törött koponya belsejében egy csillogó fekete anyagra. Hosszas viták után kiderült, hogy a mikroszkópos vizsgálatok során agyra jellemző fehérjéket és zsírokat találtak, amelyek megerősítették, hogy az anyag a koponya belsejéből származott. Oxford kutatói megállapították, hogy a puha szövetek vitrifikálódásának valószínűsége rendkívül alacsony, ami természetesen felveti a kérdést, hogy hogyan történhetett mindez.

A Roma Tre Egyetem vulkanológusa, Guido Giordano új magyarázatot talált, amely összekapcsolja a különleges vitrifikációt és a Vezúv kitörésének forgatókönyvét. Az új elmélet szerint nemcsak hirtelen hevítés, hanem gyors lehűlés is szükséges az üveg kialakulásához, így a sürgősen érkező forró gázok és hamu ténylegesen képesek voltak ilyen hatásokat kiváltani.

Giordano kifejtette, hogy a vulkáni hamu nem temette le azonnal a települést, hanem először egy számottevően forró hamufelhő érkezett, amely akár 600 Celsius-fokos is lehetett. Ez az anyag elpusztította a környéket, mielőtt még a tiszta hamu lerakódna.

A legújabb megfigyelések alapján ez a forró hamufelhő olyan sebességgel távozott, hogy a fiatal férfi agyának hőmérséklete drámaian megnőtt, majd szinte azonnal lehűlt, mielőtt a Vezúv más anyagai kezdték volna el a fokozatos lerakódást, vagyis a tragédia katasztrofális volt az érintettek számára. Az ilyen katasztrófák pedig nemcsak az egyéni életeket őrizték meg emlékezetünkben, hanem a vulkáni tevékenységek veszélyeit is felhívják a figyelmünkre a jövő generációi számára.