2004 karácsonya előtt a világ nagy része még csak nem is hallott a cunamiról, de a december 26-i tragédiát követően mindez örökre megváltozott. Ekkor indult el az Indiai-óceán partján a legpusztítóbb cunami, amely több országot sújtott, és több mint 230 ezer életet követelt.

A cunamit egy hatalmas, 9,1-9,3-as erősségű földrengés indította el, melynek epicentruma az indiai és burmai tektonikus lemez közötti határon helyezkedett el. A rengést követően óriási hullámok formálódtak, melyeknek sebessége meghaladta az 500 kilométer per órát, és az indonéz szigeteken hihetetlen pusztítást végeztek.

Banda Aceh, Indonézia, volt az egyik legrosszabbul érintett terület. A város szinte teljesen eltűnt a víz alá kerülésével, és a több mint negyedmilliós lakosságot súlyosan érintette a cunami, amely a reggel 7:59-kor bekövetkező földrengés után kevesebb mint 15 perc múlva érkezett. Az utcákon a víz először bokáig ért, de pillanatokon belül autókat, fákat és épületeket sodort magával, míg mindez halálos áradássá vált.

A cunami elérte Thaiföld strandjait is, ahonnan turisták ezrei próbáltak menekülni, sokan közülük csak a smartphone-jaikkal örökítették meg a tragédiát. A Khao Lak üdülőhelyen a turisták kezdetben a visszahúzódó vízben vágyakoztak fürödni, végül azonban az életükért kellett futniuk, miután rájöttek, hogy egy hatalmas hullám közeledik.

Miközben a cunami szelektálta áldozatait, a legmegrázóbb történetek közé tartozik, hogy a különböző falvakban, ahol a gyerekek játszottak, felnőttek és családtagok egy cseppnyi reményben bíztak, hogy az emberek menteni tudják az életüket. Azonban amikor az első játékosok rohantak a menedékhelyekre, a második hullám már mindent magával sodort.

A katasztrófa tömeges halálos áldozatokkal járt, a legtöbb halál a legnagyobb veszteséget szenvedett Aceh tartományban következett be, ahol 170 ezer ember vesztette életét. Az indonéz kormány éves megemlékezéseket tart az áldozatok emlékére, hogy e tragikus esemény soha ne merüljön feledésbe.

Ez a cunami nem csupán a természeti katasztrófákra világított rá, hanem arra is, hogy mennyire fontos a hatékony figyelmeztető rendszerek kiépítése a jövőbeni hasonló események elkerülése érdekében. Azóta számos ország vette komolyan a figurális figyelmeztetéseket, biztosítva hogy az emberek időben értesüljenek a közelgő veszélyekről.