Az űrkutatás a kollektív emberi tudás egyik legnagyobb teljesítménye, de hol vannak a nők, amikor az emberiség csúcsmozdulatai kerülnek szóba? Miért nem kapnak nagyobb figyelmet azok a női hozzájárulások, amelyek segítik az űrkutatás sikerét? Az elmúlt években egyre több nő jelenik meg az űrkutatás területén, azonban részesedésük még mindig alacsony – körülbelül 11 százalék, annak ellenére, hogy már az 1960-as években is megmutatkozott, hogy a nők fizikailag alkalmasak az űrutazásra.

46 éves Christina Koch, az amerikai űrhivatal (NASA) asztronautája először 2019-ben járt az űrben, és 328 napot töltött a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). Érdekes, hogy ő lehet az első nő, aki a NASA Artemisz II missziója keretében 2026-ban négy másik asztronautával együtt megkerüli a Holdat. Koch a titokzatos Hold sötét oldalát is megtekintheti majd, azonban várhatóan nem ő lesz az első nő, aki a Holdra lép.

A NASA 2021-ben megállapította a sugárzás határait, és Koch már egy másik űrutazással meghaladta ezt az értéket. Az Artemisz-program keretében, amely célja, hogy 2027-ig eljuttassa „az első nőt és a következő férfit a Holdra”, már fele-fele arányban képviseltetik magukat a női és férfi asztronauták.

A női jelenlét a tudományos, technológiai és mérnöki területeken (STEM) is folyamatosan növekszik, de az irány statisztikák szerint a nők aránya átlagosan még mindig csak 28,8 százalék. Az Egyesült Államokban a STEM területeken női munkaerő aránya csak 7 százalék, míg az Európai Unió egészében 2023-ban 7,7 millió női kutató és mérnök dolgozott, ami 381.200-zal több, mint egy évvel korábban.

Az űrkutatásban a nők arányának növekedése mellett a NASA-nál 2013-ban elérték, hogy az űrhajós képzési programban egyenlő arányban képviseltessék magukat nők és férfiak. Érdekes, hogy 2019-ben, amikor Christina Koch és Anne McClain történelmet írt volna az első női űrsétával, a NASA nem tudott elegendő kis méretű űrruhát biztosítani, így McClain helyett Nick Hague asztronauta csatlakozott Kochhoz.

A női űrhajósok sorát Valentyina Tyereskova képviseli, aki 1963-ban lett az első nő az űrben, mint azóta is inspiráló figura. Azóta több nő is követte őt, például Sally Ride, aki 1983-ban lépett az űrbe, és Szvetlana Szavickaja is, aki szintén jelentős mérföldkő volt. Az űrben járt nők számának növekedése fontos lépést jelent a nők reprezentációjában a sci-fi és a valóság határán, és remélhetőleg inspirálja a következő generációt, hogy bátrabban közelítsenek a STEM területekhez.