Cebrail Makreckis, a Ferencváros középpályásának sportpályafutása igazi példázata a kitartásnak és a fejlődésnek. A német születésű, de török és lett felmenőkkel rendelkező játékos már korán bemutatkozott a labdarúgás világában, hiszen a Bayer Leverkusen utánpótlás csapatával bajnoki címet szerzett, ahol olyan neves társai voltak, mint Kai Havertz, az Arsenal német támadója, vagy Maduke Okoye, az Udinese nigériai kapusa.

Azonban Makreckis pályafutása nem indult zökkenőmentesen. A 2019-2020-as idényben a Bonner SC csapatával a negyedosztályban küzdött a bennmaradásért. Ekkor sok kritikát kapott, de sosem adta fel álmait. „Sokan mondták, hogy adjam fel, nézzek valami polgári foglalkozást, de én motivációként fogtam fel a negatív kommenteket” – mesélte.

Később a Borussia Dortmund második csapatához került, de itt is több kihagyás fémjelezte időszakát. Végül Bulgaríába igazolt a Pirin Blagoevgradhoz, ahol újra kezdhette pályafutását. „Az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy egy új lehetőséget kaptam. Ha valamit el szeretnék érni, akkor a lehető legmesszebb kell mennem, és itt senki sem ismert. A nulláról indultam, ami egy hatalmas kihívás volt” – mondta.

Az új környezet teljesen más volt, mint amit Németországban megszokott. „A körülmények össze sem voltak hasonlíthatók. Amikor először megláttam az öltözőt, elámultam. De az alapvető kényelmetlenségek ellenére rengeteget tanultam, és a kemény munka kifizetődött” – tette hozzá.

Makreckis teljesítménye hamar felkeltette a Ferencváros figyelmét. „Azt gondoltam, hogy hiába játsszom jól Bulgáriában, itt senki sem figyel rám. Amikor a Ferencváros megkeresett, meglepődtem, és tudtam, hogy ez az egy lehetőségem van. Ezért minden edzésnek és meccsnek tökéletesnek kellett lennie” – hangsúlyozta.

Fizikai erőnléte az egyik legnagyobb előnyévé vált, ami nem mindig volt így. „Mindig én voltam a legkisebb, a legvékonyabb. De Bulgáriában elkezdtem nagyon keményen dolgozni, és Budapesten is folytatom ezt a hozzáállást. Az edzőim folyamatosan ösztönöznek, és én is mindig a legjobbat akarom nyújtani” – mesélte.

Sikerült kiemelnie edzőit is a Ferencvárosban. „Dejan Sztankovics és Robbie Keane keze alatt dolgozhattam, és számomra rendkívül értékes tapasztalatokat jelentenek” – tette hozzá.

Az élményei közül a legjobb, amikor a Fiorentina ellen lépett pályára a Konferencia-ligában. „Hihetetlen, hogy olyan sztárok ellen játszhatok, mint Nico González, aki az argentin válogatottban szerepel. Az igazi meglepetés számomra az volt, hogy a barátaim kérdezgették, hogy játszhatnak-e velem a FIFA játékban, számomra mindez szürreális” – fogalmazott.

Makreckis azóta már nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismertté vált. Az Instagramon több mint 100 ezer követője van, ami alátámasztja népszerűségét. „Észre sem vettem a felhajtást magam körül, mert Bulgáriában senki sem ismert. De Budapesten az érzés, hogy a szurkolók az én nevemmel ellátott mezben járkálnak, felbecsülhetetlen” – mondta elérzékenyülve.

A válogatottságról is beszélt, édesanyja révén a lett, édesapja révén pedig a török nemzeti csapatban szerepelhet, de inkább az utóbbit választaná. A jövőjét tekintve egyértelmű célja van: „A Ferencvárosnál szeretném tovább folytatni a karrieremet, de nyitott vagyok más lehetőségekre is, ha azok adódnak.”

Makreckis példája mindenkinek inspiráló lehet, aki küzd az álmaiért a sport világában.