Egy új tanulmány alapján a stressz és traumás élmények nem csupán átmeneti hatások, hanem életre szóló viselkedésváltozást okozhatnak. A kutatók a HUN-REN KOKI Lendület Thalamus Kutatócsoport keretein belül mondták el legfrissebb megállapításaikat, amelyek eseménydús eredményei a PLOS Biology szakfolyóiratban jelentek meg.

Sok ember, aki különböző élethelyzetekben, például utcai támadások, balesetek vagy családi tragédiák során elszenvedett traumát, tartós viselkedésváltozásokkal küzd. A kutatások szerint a traumát átélt egyének körülbelül 20%-a hosszú távon szenved tőle. A kutatók megkülönböztetik az akut fázist (a stresszes eseményt követő 30 nap) és a poszttraumás stressz-zavart (PTSD), amely 30 napon túl tart.

A kutatás során megfigyelt állatok agyában bekövetkező aktivitásváltozások rámutattak arra, hogy az emlékek felidézésekor különböző idegsejtcsoportok aktívabbá válnak. Érdekes módon, ha az esemény agyi reprodukciója nem történik meg, akkor ezek az aktivitásváltozások nem jelennek meg. Az eredmények alapján a stresszhez kapcsolódó rögzített emocionális állapotok megértése kulcsfontosságú lehet a PTSD kezelése szempontjából, mivel jelenleg a legelterjedtebb terápiás megközelítések nem igazolják hatékonyságukat.

A kutatók rágcsálókat használtak, ahol a stresszhelyzet a róka szagának kitett állapot volt. A kísérlet során megfigyelték, hogy a stressz hatására a paraventrikuláris magban (PVT), amely a stressz és éberség szabályozásáért felel, fokozott idegsejt-aktivitás alakult ki. Amikor a kutatók egy órán keresztül gátolták a PVT-sejteket, azt fedezték fel, hogy a stressznek kitett rágcsálóknál nem alakult ki a stressz után következő tartós viselkedésváltozás.

A kutatás új megvilágításba helyezi a PTSD kezelésének lehetőségeit, mivel a gátlás a stresszes esemény után legfeljebb öt nappal is hatékony maradt. Ez a felfedezés újabb reménysugarat ad a PTSD-vel küzdőknek, hiszen a kezelés lehetőségei eddig korlátozottak voltak.

Ez a felfedezés nemcsak az érintettek életét befolyásolhatja, hanem új irányokat nyithat a neurologiai és pszichológiai kutatások terén is. Érdemes figyelemmel kísérni a téma fejlődését, hiszen aki tudja, mivel küzd, talán saját magán is segíthet!