A tengerentúli irodalomkritikák világában gyakori, hogy egy csapat kritikus és filmtörténész a Nagy Amerikai Regényt (NAR) keresi, miközben mások a Nagy Amerikai Filmet (NAF) kutatják. Az amerikai korszellem tükröződése, az amerikai álom zűrzavara és azt, hogy az átlagemberek hogyan élik mindennapjaikat, izgalmas kérdések, amelyek rendkívüli filmélményeket szülhetnek.

Brady Corbet, A brutalista rendezője egy saját történetből merített inspirációt. A film 215 perces játékidője azonnal felkelti a néző érdeklődését, hiszen minden egyes pillanatban gazdag képi világgal és mély érzelmekkel szembesít. Az alkotás különleges atmoszférát teremt, ahol a múlt és a jelen feszültsége keveredik. A típográfia és a film képi rendje egyaránt egyedi, mintha a Szabadság-szobor fejjel lefelé lógna a vásznon.

A film középpontjában Tóth László (Adrien Brody) áll, aki a holokausztot megélő építész érkezését követi Ellis Islandre 1947-ben. Az ő története az amerikai álom keresése, amely végigkíséri őt a zűrzavaros New York-i napon, ahol zsidó származású magyar menekültként igyekszik megtalálni helyét az új világban.

A cselekmény akkor kezdődik igazán, amikor László találkozik unokatestvérével, Attilával, aki már beilleszkedett az amerikai társadalomba. Ekkor jönnek elő a másik oldal, a kemény valóság, hiszen a film gondolatébresztő képkockái bemutatják, hogy a bevándorlók mennyire küzdenek az elfogadásért és a mindennapi megélhetésért.

A film súlyos témákat érint, beleértve a rasszizmust, a társadalmi feszültségeket és a személyes tragédiákat. Corbet nem fél megmutatni a realitás keménységét, ugyanakkor felfedi a szépséget is a borongós háttér előtt, amit a látvány új dimenzióval ruház fel. A brutalista stílus, a vizuális élezettség és az érzelmi mélység csodálatos egyensúlyt alkot, amely a nézőt folyamatosan magával ragadja.

A mellékszereplők, így a negyedik falon túli Harrison Lee Van Buren (Guy Pearce) karaktere, egyfajta kaput nyit a gazdag és kihívásokkal teli amerikai kultúrára. Már az első találkozásuk alkalmával nyilvánvaló, hogy a két karakter sorsa szövevényesen kapcsolódik egymáshoz, ami a cselekmény előrehaladtával egyre inkább kibővül.

A történet végigkísér egy szörnyű és gyönyörű utazást a fájdalmon át a reményig. Ahogy a nézők egyre mélyebb betekintést nyernek az amerikai társadalom anomáliáiba, úgy válik egyre világosabbá, hogy Tóth László nem csupán a múlt árnyait viselje, hanem a jövő alapjait is lerakja.

A brutalista tehát nem csupán egy film; ez egy szívhez szóló, provokatív alkotás, amely arra kéri a nézőt, hogy mélyebben gondolkodjon a társadalmi kérdésekről és az emberi kapcsolatok bonyolultságáról. Az amerikai álom nemcsak vágy, hanem küzdelem, és a film hűen tükrözi ezt a sokszínű változatosságot.