Kult: „Gyomorbajos ember nem tud gyilkolni” – Agatha Christie krimijei nyomán készült gasztrokönyv
2024-11-02
Szerző: Réka
Agatha Christie gasztronómiai vonatkozásai
Agatha Christie krimijei az irodalom világában egyedülálló népszerűségnek örvendenek, szinte mindenki ismeri Hercule Poirot vagy Miss Marple neveit. A közelmúltban megjelent könyv, Szederkényi Olga műve, különleges szempontból közelíti meg a klasszikus történeteket: Christie gasztronómiai vonatkozásaira fókuszál. A szerző nemcsak a regények kulináris részleteit gyűjtötte össze, hanem betekintést nyújt Agatha Christie életébe, családi hátterébe, étkezési szokásaiba is.
Christie gyermekkora és étkezési szokásai
Christie életét alapvetően meghatározta a gasztronómia, hiszen gyermekként a dús angliai reggelik és ínycsiklandó vacsorák között nőtt fel. Gyermekkorában, amikor a barátai szendvicsen osztoztak, ő mindig a dajkájától csempészett be bőséges húsételeket. Különösen szívesen emlékezett vissza a húsos ételekre és a tejszínre, amelyeket tízévesen kedvenc italaként emlegetett – mondanunk sem kell, Agatha Christie második otthonának számító Franciaország gasztronómiájához való vonzalma sem maradt el, hiszen életének egy jelentős részét ott töltötte.
A gasztrokönyv tartalma és Escoffier hatása
A könyvben Krisstie által említett ételek, mint a fügés szendvics vagy a mákos sütemény, mellett rengeteg klasszikus recept található, amelyeket éppen Auguste Escoffier inspirált. Escoffier, a francia konyhaművészet egyik kiemelkedő alakja, a legjobb barátságban állt olyan jeles személyekkel, mint César Ritz, akivel közösen alapították a híres Ritz szállodaláncot. A gasztrokönyvben található receptek mesteri módon ötvözik a két író művészetét, és bemutatják, hogyan került be a gasztronómia Christie regényeibe.
Escoffier magyar kapcsolatai és Christie étkezési preferenciái
Escoffier magyar kapcsolatai is említést nyernek a kötetben, hiszen híres táncosnővel, Katinkával ismerkedett meg Monte-Carlóban, sokáig keresztülszelték egymás életét. A magyar ételek, mint a paprikás libamáj és az ízletes fürj, szintén szerepet játszottak a séf és Christie kölcsönhatásában. Hasonlóan érdekes, hogy Christie kivételesen kedvelte azokat az ételeket, amelyeket a regényeiben megemlít, és sok más híres alak is hasonlóképpen viselkedett az ételek iránti szenvedélyével.
Gyilkosságok a gasztronómiában
Christie írói munkájában a gyilkosságok világát fedte fel, és éppen ez tette különlegessé: „Nem mindennapi, hogy a gyilkosságok mögött milyen ételek és italok húzódnak meg.” A „Halál a Níluson” és a „Nyaraló gyilkosok” című műveiben kromatikus csavarral mutatja be, hogy a női karakterek mivel végeznek az áldozataikkal – a mérgezés szelíd, ám annál rafináltabb módszer virágzik. A mérgeket gyakran olyan finomságokba tette, mint a pezsgő vagy a luxusbonbon, így már tévedés is lett volna másra gyanakodni.
Christie írói stílusa és a gasztronómia
Amellett, hogy Christie rendkívül összetett író, az írás folyamatában a valóságot és képzeletet mesterien vegyítette, amint a céltudatos bűnözést a konyhai remekművekhez hasonlítja. Az említett könyvből ismerhetjük meg, hogyan építette fel a rejtélyeket, min keresztül támadta meg az olvasók figyelmét, és hogyan vetette a gyanú árnyait három-négy falra.
Társadalmi kommentár és a nők helye a konyhában
Ezek a művek nemcsak szórakoztatnak, hanem társadalmi kommentárt is fűznek a korábbi évekről, amikor a vendéglátás. A gasztronómia visszatérve Christie munkásságának központi összetevője, a nők új helye a konyhában mutatja, hogy a családi élete nemcsak a fakanál körül zajlott, hanem merészebben valóságá válhatott a nyomozások krimijévé. Ezek a kulináris felfedezések érezhetők voltak az írásban, hiszen egy ínycsiklandó étkezés után a rejtélyek felfedése és a gyilkosság igazi művészetévé vált. A „Gyomorbajos ember nem tud gyilkolni” kijelentés igazi értelmet nyer a lapokon.