A házasságkötés évszázadok óta érzelmi, gazdasági és jogi összefonódás, de sokszor a társadalmi elvárások legfőbb színtere is. A nők gyakran a "boldogító igen" után, a férje nevét felvéve lépnek ki a nagyvilágba, de felvetődik a kérdés, hogy miért ennyire elterjedt ez a gyakorlat.

Sok nő talán nem is gondolja át, hogy milyen nehézségekkel járhat a névváltoztatás, különösen abban az esetben, ha a házasság később véget ér. Az anyák és nagymamák hagyományait követve, a fiatal nők úgy érzik, hogy a férjük nevének felvétele elvárás.

Magyarországon hosszú ideig természetes volt, hogy a nők férjük nevét veszik fel, elhagyva saját keresztnevüket. Ez a szokás a 20. század végéig szinte megkérdőjelezhetetlen volt, és sok nő magától értetődőnek tekintette. A hagyomány mögött stabilitás és családi összetartozás gondolata állt, azonban a modern társadalomban egyre többen vannak, akik szeretnék megtartani saját nevüket.

Vajon miért változik ez a tendencia? A társadalmi normák lassan, de biztosan változnak, és egyre többen hisznek abban, hogy a házasság nem jelentheti az egyéni identitás elvesztését. A kérdés már nemcsak a névről szól, hanem a női önállóságról és függetlenségről is. Hozzá kell tennünk, hogy a modern technológia és a közösségi média világában sok nő számára a névváltoztatás már nem tűnik annyira szükségesnek, hiszen személyes márkájukat már az ő nevük alatt építik fel.

Az új generációs nők között egyre több olyan példa van, aki megtartja a saját nevét, mivel ez számukra a függetlenség és a szabad elhatározás szimbóluma. Ez a tendencia azt mutatja, hogy a házasság fogalmának megítélése is folyamatosan változik. Az elkövetkező években még izgalmasabb diskurzusok várhatók e témában, amelyek továbbfejleszthetik a köztudatot, és új normákat állíthatnak fel a házasságban és a női identitásban.