Sokan ábrándoznak arról, hogy néha kihagynának egy-egy munkanapot, de kevesen merik megtenni ezt következmények nélkül. Esetünkben egy spanyol férfi, Joaquín García azonban hat éven keresztül nem járt be a munkahelyére, és egészen döbbenetes módon senki sem vette észre ezt a hiányzást, egészen addig, amíg a főnökei kitüntetést nem akartak adni neki a hosszú távú szolgálatáért.

García, egy 69 éves mérnök, aki a gyönyörű Cádiz városában dolgozott az önkormányzatnál. Érdekes módon az ő hiánya 2010-ben került napvilágra, amikor is Jorge Blas Fernández, a város alpolgármestere, elhatározta, hogy megtalálja őt, hogy átadja neki a 20 éves munkaviszonyáért járó elismerést. A helyzet azonban az volt, hogy senki sem tudta, hol is van a férfi, és hamar kiderült, hogy évek óta nem látta senki.

García 1990-ben kezdte pályafutását Cádizban, majd 1996-tól az Agua de Cádiz önkormányzati vízműnél dolgozott, ahol a feladata egy szennyvíztisztító telep felügyelete volt. A hosszú távollétének titka a kommunikáció hiányában rejlett. Az önkormányzat azt hitte, hogy a vízmű ellenőrzi a munkáját, míg a vízmű úgy gondolta, hogy az önkormányzat figyeli őt. Ez a téveszme tette lehetővé, hogy García alig észlelhetően távolmaradjon a munkahelyéről.

Az alpolgármester, aki maga is részt vett García felvételén, számos kérdést tett fel, de nem kapott válaszokat. Az eset kiderítése során, amikor felhívták Garcát, kiderült, hogy nem tud beszámolni a napi tevékenységeiről, és a vizsgálat során megállapították, hogy 2004 óta egyetlen napot sem dolgozott a cégnél, 2007 és 2010 között pedig teljesen inaktív volt.

García nyugdíját 2011-ben vette fel, miután a bíróság 27 000 eurós bírságot szabott ki rá, ami nagyjából egy éves nettó fizetésének felel meg. A férfi azt állította, hogy minden nap bejárt az irodájába, de csak nem munkaidőben, és politikai nézetei miatt szenvedett hátrányos megkülönböztetést.

García éveken át titokban szenvedett a depressziótól, amelyet filozófiába menekülve igyekezett kezelni, Baruch Spinoza tanulmányozása révén. Most, hogy a történet napvilágra került, sokan kérdezik: hogyan lehet az, hogy egy ember így eltűnne a radar alól? Ez a furcsa történet felhívja a figyelmet a munkahelyi kommunikáció fontosságára és arra, hogy a munkáltatók mennyire elhanyagolhatják alkalmazottaik jólétét.