Bevezetés

Másfél évnyi űrutazás után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) diákjai által fejlesztett ötödik kisműhold (MRC-10) január 4-én hajnalban rejtélyes módon eltűnt az égről, amikor 100 kilométer alatti pályamagasságra került, és a Föld légkörébe lépve megsemmisült. Azonban a BME csapata már az utódján dolgozik, amely a HUNITY (NMHH-1) nevet kapta, és várhatóan 2025 végén áll majd pályára.

A MRC-10 kisműhold adatai

A megsemmisült MRC-10 5x5x15 centiméteres méretű és mindössze 583 gramm volt, ami egy 3-PocketQube kategóriás kisműholdnak felel meg. A név az ország első rádióamatőr klubjának, a Műegyetemi Rádió Club 100. évfordulója alkalmából született.

A projekt részletei

A diákműhold több mint másfél év alatt összesen 882 541 telemetria adatcsomagot rögzített a Földi vezérlő és vevőállomások segítségével.

Támogatók és együttműködés

A projekt támogatói között szerepelt a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. A BME szélessávú hírközlési és villamosságtan tanszékén egy aktív radarkutató csoport dolgozik, amely fontos kutatásokat végez, együttműködve a Műegyetemi Rádió Clubbal.

Egyetemi együttműködés

A fejlesztés során más egyetemek is részt vettek, mint például a győri Széchenyi István Egyetem és a Debreceni Egyetem. A kisműhold alapvető rendszereit, mint az energiaellátót és a kommunikációs rendszert, a BME-n fejlesztették, míg a győri és debreceni egyetemek több modult biztosítottak.

Kihívások a misszió alatt

A kisműhold keringése alatt különböző akadályokkal kellett megbirkózniuk a kutatóknak, mint például a fűtő sugárzások és a napfolttevékenység kihívásai. A szakértők azonban úgy találták, hogy az MRC-10 képes volt működni, és a földfelszínt 100 kilométeres magasságról tudta megfigyelni.

A misszió vége és hatásai

Miután a műhold lezuhant a légkörbe, gyorsan felizzott, de nem okozott károkat a földön. Az előző, negyedik kisműhold, amely a Föld körüli térség elektromágneses szennyeződésének mérésével foglalkozott, segített egyedülálló térképek előállításában, amelyek bemutatták a frekvenciasávok szennyezettségét.

Műszaki támogatás és működés

A BME földi műholdvezető- és vevőállomása a legtöbb magyarországi állomás támogatásával működött, mivel Budapest nem ideális helyszín a műholdak vételére, az elektromágneses zavarok miatt. A kutatók becslése szerint a BME kisműholdjának pályázásai naponta 6-8 alkalommal történtek meg Magyarország felett. Ez a műhold 93 fokos inklinációval keringett, amely lehetővé tette, hogy mindkét pólus felett áthaladjon, míg a küldetés alatt folyamatosan figyelemmel kísérték a frekvenciasávokat. Az űreszköz végül a misszió során számos sikeres jellemzőt bizonyított be.

Kihívások és tanulságok

A kutatók tanulmányozták a kisműhold által tapasztalt számos kihívást, beleértve a részecskesugárzást és a napelemek degradálódását. Összességében a kisműhold sikeresen teljesítette küldetését, rengeteg hasznos tapasztalattal gazdagítva a BME csapatát.