Miért nézzük el nekik?

Olykor nehéz megérteni, hogyan lehet, hogy egy zsenialitásáról híres művész, aki brutálisan bántalmazta a párját, újra a színpadra állhat. Amikor a Netflix legújabb dokumentumfilmjét láttam Bertrand Cantatról, akit egy litván bűncselekmény miatt ítéltek el, megrökönyödtem: hogy lehet az, hogy valaki, aki ennyire szörnyű dolgot tett, újra teltházas koncerteket ad?

A megértés hiánya

Bár nem vagyok különösebben nagy francia rockrajongó, a gondolataim messze túlmutattak egy sima zenélésen. Emberölés, agresszió – ezek olyan bűntettek, melyek a legtöbbünk számára abszolút elfogadhatatlanok. Miért nézünk el valakinek, ha ő hírességek között szerepel? Az emberek a szenvedélyes művészetet a sérelmeikkel ellensúlyozzák?

Pszichológiai mechanizmusok a háttérben

Dr. Nyúl Boglárka szociálpszichológus szerint az okot a művészet és a zsenialitás önmagában hordozza: sokszor összekapcsoljuk ezt az intenzíven érzelemgazdag személyiségekkel, és ez normalizálja az erőszakot. Egy alkotónál az agressziót sokan „magánéleti zűrzavarnak” könyvelik el, hiszen ha féltékeny, az azt jelenti, hogy fontos vagyok számára.

A társadalmi normák hatása

Sajnos a társadalmi háttér is nagyban befolyásolja a megítélést. Az emberek többsége, akaratlanul is, a közmegegyezés fenntartására törekszik, ami gyakran patriarchális berendezkedésben nyilvánul meg. A hírnévvel bíró művészek rekonstrukciója sokszor érzelmi kötődéseken múlik, hiszen az áldozatok szemszögéről gyakran eltereljük a figyelmet.

A bűnök, melyek eltűnnek a feledés homályában

Mikor egy jól ismert művész visszaélésekkel vádolható, sokszor az első kérdések között az szerepel, hogy mit adtak nekünk, mi veszik el velük. Kiss László esete is tanulságos: bár egy jól ismert magyar sportoló, akit sokan hősnek tartottak, kiderült, hogy korábban bűncselekményt követett el. Ennek ellenére a védekezésre több mint elegen tértek vissza, így a konzervativizmus és a közmegegyezés mentén.

Ki áll az áldozatok mellett?

Bár a nők hangja sokszor elnyomva marad, a férfiak dominálta társadalomban a bántalmazottak védelme még kockázatos is lehet. A női megszólalás-, és az ebből adódó nevetségessé válás félelme sokszor visszatartja őket attól, hogy kiálljanak az igazság mellett.

A hírességek kettős mércéje

Ez a kétszínűség különösen hangsúlyos, ha egy karizmatikus és vonzó művész vagy sportoló kerül a látókörünkbe. A sztereotípiák becsapnak minket: a bántalmazás képviselőjét sokkal nehezebb elképzelni, ha valaki sikeres. Az áldozatok támogatása helyett sokszor inkább a bűnöző karrierje iránt érzett szorongásunk borítja el a valóságot.

Disszonálja a rajongás

A közönség gyakran válaszfalat húz a művész személyisége és tettei közé: „én a művészetéért rajongok, nem a személye miatt”. De ezzel az elvárásoknak nem tudunk megfelelni, hiszen nem akarjuk magunkat szembesíteni a valósággal, hogy olyan emberben bízunk, aki bűnt követett el.

Végső gondolatok

A bűn mögötti realitás elfogadása komoly kihívás, hiszen mindenki azt szeretné hinni, hogy a hírességek és bálványok nem árthatnak. De ahogy a szakemberek megfogalmazzák: a hatalommal való visszaélés sosem a szexről szól, hanem a kontrollról, az alá-fölérendeltségről.