A pásztorok szerepe az ősi magyar hagyományokban rendkívül jelentős, hiszen egy olyan életformát képviselnek, amely generációkon átível. Szalai Erzsébet, a kunmadarasi pásztor, aki gyermekkora óta a Hortobágyon él, példája ennek a hagyománynak. Erzsébet családja szintén pásztorkodott, így már fiatalon megismerte ezt a nehéz, de gyümölcsöző életformát.

A pásztorok feladata a nyáj gittanása, gondozása, és biztosítanak arról, hogy az állatok egészséges környezetben éljenek. Ez a munka évente folyamatosan zajlik, hiszen Erzsébeték a karácsonyi ünnepek alatt is a bármelyik pillanatban születő bárányokra figyelnek. "Nincs megállás a tanyán, az állatok mindig az első helyen állnak" – nyilatkozza. Ilyenkor ő és fia a kicsik mellett maradnak, hogy megfelelő feltételeket biztosítsanak a születéshez.

A pásztorélet nemcsak fizikai, hanem szellemi kihívásokkal is jár. A családi kötelékek erősödnek, hiszen közösen dolgoznak, és ez összetartást teremt az életükben. "Mi nem csak munkát, hanem életformát élünk – rajtunk áll minden, és a szabadságunk is abban rejlik, hogy magunknak vagyunk főnökei" – mondja Erzsébet.

Erzsébet mindennapjai a kora hajnali kelésekkel kezdődnek, ami az állatok etetése és gondozása miatt elengedhetetlen. A nyáron a Hortobágyon több hónapig pásztorként dolgoznak, ahol a fű és vízforrást biztosítják a külföldről érkezett turistáknak, akik részt vehetnek a valódi pásztorélet megélésében.

A pásztormunka nem csupán kemény munka, hanem nagyfokú tudást is igényel. Erzsébet és családja jól ismeri az állatok viselkedését, és azokat a szakmai fogásokat, amelyekkel egészséges állatállományt tudnak nevelni. Az állattartás továbbá gazdasági szempontból is fontos, mivel a 350 állat éves fenntartása hozzájárul a család megélhetéséhez.

Sajnos a társadalom még ma is sokszor nem értékeli kellően a női pásztorokat, akik sokszor nem kapják meg azt a figyelmet, amelyet a férfiak. Erzsébet abban reménykedik, hogy a nők szerepe a mezőgazdaságban egyre inkább elismertté válik, hiszen ők is jelentős részesedéssel bírnak az állattartásban.

Alapvető fontosságú számára a családi együttműködés, hiszen a munka és az élet szétválaszthatatlanul összekapcsolódik a földművelésben. Mint mondja, a legnagyobb öröm számára, hogy a hagyományokat át tudja adni a fiaiknak, ezzel biztosítva a következő generációk számára a pásztorkodás örömét és kihívásait. A pásztorlét értéke nemcsak a munka, hanem a természethez való szoros kapcsolatban és az abban rejlő szabadságban rejlik.