Az alaviták felemelkedése egy hosszú és összetett folyamat volt, amely a huszadik század elején kezdődött és a 70-es évek végéig tartott. Az alaviták, akik az 1920-as években még kirekesztett kisebbségnek számítottak, 1970-re már Szíria irányítói lettek, amely három fontos szakaszra osztható: a francia mandátum időszakára (1920-1946), a szunnita dominancia időszakára (1946-1963), és az alavita konszolidáció korszakára (1963-1970).

Francia mandátum és alavita autonómia (1920-1946)

A francia uralom alatt, a kissé kiemelt alavita közösség számára kedvező helyzetek alakultak ki. Az új hatalom igyekezett a különböző kisebbségekkel együttműködni, és az alaviták voltak a legjobban a francia megbízottak által támogatott csoportban. Autonómiát nyertek, 1922 júliusában pedig megalakították saját önálló államukat Latakiában. A francia támogatás mellett ez a terület alacsony adókat alkalmazhatott, és jelentős segítséget kapott. Cserébe az alaviták támogatták a francia uralom fenntartását, megakadályozva a szunnita lázadások elharapózását.

Alaviták a hatalmon (1946-1963)

1946-ban a francia mandátum megszűnésével a szunnita elit próbálta visszaszerezni a hatalmat és ők kezdetben Latakíát is be akarták olvasztani a szunnita államba, de az alaviták e folyamatot lassan, de biztosan megfertőzték a hatalmi struktúrákon keresztül. A szükségszerű együttműködés a hadsereg és a Baasz Párt erejével adott számukra katonai és politikai lehetőségeket. A Baasz Párt ideológiai és politikai vonzereje különösen becses volt, mivel a szocializmus és a szekularizmus ígérete jelentős gazdasági előnyöket biztosított az alavita közösség számára.

Az alavita hatalom konszolidációja (1963-1970)

Az alaviták számára a hatalom konszolidációját három kulcsfontosságú esemény jelölte meg: az 1963. márciusi puccs, a 1966. alavita puccs és az 1970. aszadi hatalomátvétel. Az első puccs során az alaviták jelentős pozíciókat szereztek a katonai hierarchiában, amelyből később a Baasz Párt politikai berendezkedésében is előnyhöz jutottak. Hafez al-Aszad 1970-es puccsával gyakorlatilag megkezdődött az alaviták hatalomra jutási időszaka, amely sokáig dominálta Szíria politikai táját. Ezek az események egyértelműen bizonyítják, hogy az alaviták nem csupán átmeneti pozíciókat foglaltak el, hanem sikerült megerősíteniük hatalmukat a szunnita kisebbség rovására is, ami a régió stabilitását és konfliktusait folyamatosan alakította a következő évtizedekben.

Tanulságok

Ez a történelmi tapasztalat jól mutatja, hogy a politikai hatalom birtoklása és a társadalmi struktúrák manipulálása miként alakíthatja egy ország sorsát. Az alaviták története nem csupán Szíria politikai táját formálta, hanem példaként szolgálhat más nemzetek és közösségek számára is, akik hasonló helyzetekkel szembesülnek. A hatalom gyakorlása mindig összetett szociális és politikai tényezők hatására történik, amelyek a jövő politikai táját is formálhatják.