Fegyverviselési ügy kavarja a politikai vizeket

Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a honvédelmi miniszter, egy szerdai közleményében figyelmeztette a közvéleményt, hogy „nagy a baj a Tiszánál, és itt nem elég a kukorékolás”. A tárcavezető éles kritikáját fejezte ki Magyar Péterre, mondván, hogy „terel, hazudozik és támad”, miközben a Tisza Párt vezetője is elismerte, hogy Ruszin-Szendi Romulusz, a volt vezérkari főnök fegyvert visel.

A helyzet komolysága: megilleti őt a fegyver?!

A miniszter hangsúlyozta, hogy ez a helyzet „Veszélyes és elfogadhatatlan”. Visszautalt egy korábbi esetre, ahol a volt vezérkari főnök fegyverrel jelent meg egy születésnapi vacsorán, ahol minden ott jelenlévőt meglepett az, hogy nem volt hajlandó megválni éles lőfegyverétől.

Szalay-Bobrovniczky kijelentette, hogy “Nem igaz, hogy ezt politikai támadások miatt teszi, hiszen már korábban is fegyverrel járt-kelt”.

A Fegyverhasználat Lényege

Ruszin-Szendi Romulusz is megszólalt a Tisza Párt fórumán, ahol egy fegyvernek tűnő tárgy látható volt a ruházatán. Az ügyet a Nemzeti Nyomozó Iroda is figyelemmel kíséri lőfegyverrel való visszaélés gyanújával.

A volt vezérkari főnök közölte, hogy rendelkezik lőfegyverviselési engedéllyel, és megemlítette, hogy politikai nézetei miatt többszörös fenyegetéseket kapott.

Miért ilyen nehezen hozzáférhető a jog?!

Vass Gábor, a Kaliber magazin főszerkesztője nyilatkozatában kiemelte, hogy a legtöbb ember sosem kapna engedélyt lőfegyver tartására, még súlyos fenyegetettség esetén sem. Az önvédelmi célú fegyverek engedélyezése szinte lehetetlen, kivéve, ha valaki politikai vezető.

Gábor szavaival élve, „csak a politikai vezetők és közeli üzletembereik kivételt képeznek, akik kvázi automatikusan megkapják az engedélyt”. Az országban körülbelül kétezer ember rendelkezik ilyen jogosítvánnyal.

Vajon a törvények megvédik a polgárokat?

Az engedélyek kiadása nem átlátható és szigorú feltételekhez kötött, amiből a szakértők úgy vélik, hogy a rendszer nem biztosít megfelelő védelmet az átlagemberek számára. Az ügy felveti a kérdést: valóban a jogszabályok segítenek, vagy inkább hátráltatják a közbiztonság megszilárdítását?