Csodás felfedezés a távoli Plútón!

A kérdés, hogy vajon létezik-e óceán Plútó titokzatos mélyeiben, egy új, izgalmas küldetés révén nyerhet választ. Ez a misszió a Persephone nevet viseli, mely a görög mitológiában a holt lelkek világának királynőjére utal. A célja, hogy éveken át keringve kamerával és különféle műszerekkel feltérképezze Plútó és nagy holdja, Charon felszínét, légkörét és belső szerkezetét.

Folyékony víz nyomában!

A tudósok fő kérdése: létezhet-e folyékony víz ezen a távoli, jeges égitesten? Korábban sokan úgy vélték, hogy a Plútó mélyére elérkező víz már rég megfagyott. Azonban a New Horizons űrszonda olyan fiatal, kráterezett területeket talált, amelyek arra utalhatnak, hogy a belső hő elég lehet ahhoz, hogy a víz része folyékony maradjon.

Hatalmas felfedezések készülnek!

A Persephone küldetés várhatóan több mint három évig tart, és tucatnyi műszert fog alkalmazni az adatok gyűjtésére. Ez az aktív kutatási szakasz már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy válaszokat adjon a Plútó alatti óceán kérdésére, vagy legalábbis tudományos alapokat nyújtson a válaszhoz. A küldetés során a bolygó alakját is elemezni fogják, hogy felfedezzék azokat a kiemelkedéseket, amelyek egykori vagy még mindig létező óceánra utalhatnak.

A múlt rekonstrukciója!

A kutatók azt is vizsgálni fogják, hogy milyen változások zajlottak a Plútó felszínén a 2015-ös megfigyelések óta, és a kráterek számának elemzésével meg tudják határozni a Plútó és Charon aktivitását. Kiemelten figyelik a Tartarus Dorsa nevű területet, ahol különleges geológiai képződmények találhatók.

A légkör rejtélyei!

A kutatás része a Plútó légkörének összetételének részletes elemzése is, ami betekintést nyújthat a Charonra való átáramlása folyamatába. Ez a jelenség például hozzájárulhat Charon északi pólusának vörös elszíneződéséhez, ami idővel akár az egyik pólusról a másikra is eljöhet.

A jövő küldetése!

Bár a Persephone küldetése egyelőre csak terv, megvalósítása komoly technikai és anyagi kihívások előtt áll. Az utazás teljes időtartama akár 50 év is lehet, a költségek pedig elérhetik a 3 milliárd dollárt. Ráadásul különleges nukleáris energiaforrásokra lesz szükség ahhoz, hogy az űrszonda működni tudjon ezekben a távolságokban. A szakértők azonban optimisták; Carly Howett, az Oxfordi Egyetem tudósa szerint a felfedezések ígéretesek.