A szomorú szavak mögött

Galgócz Erzső, a neves írónő egyike volt a Kádár-korszak legkiválóbb irodalmi alakjainak. Élete és munkássága szorosan összefonódott az irányított társadalom kiválasztott narratíváival, de ő mindvégig megmaradt egyedi hangjánál.

Sors és küzdelem

A Győr-Moson-Sopron megyei Ménfőn született 1930-ban, Galgócz fiatal korában a kommunizmus eszméjében bízott. Az 1956-os forradalom azonban megváltoztatta nézeteit: szemei előtt lebegtek az igazságok, amelyeket addig nem akart látni. "Belőlem ötvenhat csinált írót” - vallotta később.

A fájdalom különös formái

Írásaiban gyakran idézte a fájdalmát, életének nehézségeit, hiszen pénzszűkében és magányos albérletekben élt. A binge elkerülhetetlen volt, a diákélményeket sötét emlékek övezték.

A titkos vágyak titkai

Galgócz titkos szenvedélye, hogy nők iránt vonzódott, mély gyötrődést okozott számára. "Nem akarok hisztériás idegroncs lenni!" - írta egy szívfájdító levélben barátnőjének. Belső harcait küzdelem hömpölygő vizeiben taposta az alkohol segítségével.

Feltárulkozás és újjászületés

Végül elhatározta, hogy felvállalja önmagát. "Tudomásul vettem önmagamat" - mondta, amikor a gondok között próbálta megtalálni a helyét. Nevét és írásait a társadalmi hiányosságok feltárásával értékelte. Műveiben a leszbikusság tabuját is előtérbe helyezte.

Gobbi Hilda és örök barátság

Az 1960-as években találkozott Gobbi Hildával, aki nemcsak barátja, hanem szakmai társalkotója is lett. Gyakran közösen léptek fel olvasásokon, és Gobbi máig tartó emléke egyet jelentett Galgócz örökségével.

Örökség és emlékezet

Galgócz Erzső életműve máig folytatásra inspirálja a mai írókat. A Kádár-korszak sötét árnyai között is vállalta történetei elmesélését, így örökké a figyelem középpontjában marad.