Finnország ambiciózus klímatervvel állt elő, mely rámutat arra, hogy a környezetvédelem és a gazdasági érdekek gyakran ellentmondanak egymásnak. Az ország célja, hogy 2035-re elérje a teljes szénsemlegességet, ami a legtöbb uniós ország terveit tizenöt évvel megelőzi. A tervek alapját a Finnország területének 70%-át borító erdők és tőzeglápok adják, amelyek az eddigi információk szerint jelentős szénelnyelőként funkcionáltak. Azonban a legfrissebb kutatások szerint ezek az erdők annyira telítettek szénnel, hogy már képtelenek elnyelni a szén-dioxidot, sőt, elkezdték kibocsátani a korábban megkötött szénmennyiséget.

2010 körül a finn erdők és lápok szénelnyelő képessége folyamatosan csökkent, 2018-ra pedig gyakorlatilag megszűnt. 2021-re és 2022-re már nemcsak csökkentették, hanem növelték a felmelegedés ütemét. Bár a különböző szektorokban szénkibocsátást sikerült majdnem felére csökkenteni, a nettó kibocsátás 1990-es évek elejéhez képest nem változott jelentősen.

A jelenség mögött összetett, még nem teljes mértékben feltárt okok állhatnak, például a folyamatos tőzeglápégetés, a fokozódó fakitermelés, és a klímaváltozás hatásai, amelyek miatt a fák gyorsabban pusztulnak a növekvő átlaghőmérséklet következtében.

Juha Mikola, a Finnish Natural Resources Institute kutatója figyelmeztetett arra, hogy ha az erdők kibocsátókká válnak, a szénsemlegesség elérése szinte lehetetlenné válik. Az erdőknek elnyelőkként kell működniük, ha egyáltalán szeretnénk a kibocsátást csökkenteni. A finn erdők szénelnyelő képessége közel 80%-kal csökkent.

A kutatók szerint a fakivágási ütem lassítása, az ökoszisztémák védelme és az erdőgazdálkodás javítása segíthetne visszaállítani a természetes szénelnyelőket. Ugyanakkor a fakitermelés csökkentésének gazdasági hatásai is komolyak lennének: a GDP több mint 2%-os csökkenésével lehetne számolni, ha a fakitermelést egyharmadával mérsékelnék, és a védelem növelése további költségeket jelentene.

Az erdőgazdálkodási ágazat képviselői határozottan ellenzik a fakitermelés csökkentését, hangoztatva, hogy az erdők még mindig több szén-dioxidot nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak. Ugyanakkor elismerik, hogy a megkötött szén mennyisége drasztikusan csökkent, egyúttal figyelmeztetnek arra is, hogy a klímaváltozás legnagyobb ellensége a fosszilis tüzelőanyagok ipara, nem az erdészet.

De nemcsak Finnországban tapasztalható a szénelnyelők eltűnése: hasonló jelenségeket dokumentáltak a közelmúltban Franciaországban, Németországban, Csehországban, Svédországban és Észországban is. A klímaválság tehát nemcsak nemzeti, hanem globális problémát is jelent, amely fokozott figyelmet és sürgős intézkedéseket kíván.