A Fidesz sürgeti a Pride felvonulás betiltását, ám a politikai sietség olyan helyzetet teremt, amelyben a gyülekezési törvény módosítása, amire hivatkozva a betiltást végrehajtanák, előbb kerülhet elfogadásra, mint az Alaptörvény jogi hátterét megteremtő módosítás.

Hétfő reggel a Fidesz–KDNP képviselői benyújtották az Orbán Viktor által megfogalmazott szigorító javaslatokat. Az egyik ezen javaslat közvetlen befogadást és hétfői zárószavazást céloz, hogy már kedden életbe lépjenek a tilalmak.

A plenáris ülésen a kivételességi eljárás megindítását a képviselők 132 igen, 37 nem szavazattal hagyták jóvá, ez pedig utat nyit a törvényalkotási folyamat felgyorsításának.

Ez a sürgősség azonban problémákat vet fel, mivel a gyülekezési törvény szigorítása előtt nem fogadták el az Alaptörvény módosítását, amely jogi alapot adna a felvonulás betiltásához. A javasolt módosítás keretein belül a gyülekezési jog korlátozása a gyermekek védelmére hivatkozva történne.

Ez a jogi bonyodalom azonban zűrzavart okozhat, hiszen a gyülekezési törvény módosítása után az Alaptörvény később kerülne terítékre, így a betiltás jogi háttere gyenge lábakon fog állni. Mindezek mellett a Fidesz eddigi kommunikációja alapján egyértelmű, hogy az Alaptörvény módosítása szükséges a jogszerűség biztosításához.

Miért nem mozdulnak előre egy időben a két ügyben? A kérdés jogos, és jogi szempontból kiszolgáltatott helyzetet teremt a döntéshozók számára. A házszabályok szerint a szükséghelyzet kihirdetése évi négy alkalommal kérhető, azonban a Fidesz ebben a témában nem mutatott sürgető eljárás iránti szándékot.

A közvélemény és a jogi szakértők sürgető kérdéseket vetnek fel, hogy vajon miért haladnak a Fidesz tervei függetlenül a jogi keretek tiszteletben tartásától? A politikai döntések hosszú távú következményei felvetik a demokratikus értékek melletti elköteleződés mértékét.