Tévhitek és valóságok a KÁT-rendszerben

A magyar villamosenergia-rendszerben a KÁT (Kötelező Átvételi Tarifa) mértékét sokan félreértik, mondja Luczay Péter, az ALTEO Nyrt. vezérigazgató-helyettese. Sokan tévesen gondolják, hogy a KÁT termelők felelősek a rendszer egyensúlyhiányáért.

Mennyire terhelik a rendszer kiegyensúlyozási tartalékait?

Luczay kiemeli, hogy a villamosenergia-rendszer stabil működéséhez megfelelő mennyiségű és minőségű kiegyensúlyozási tartalékkal rendelkezik, de az adminisztratívak korlátok miatt a KÁT termelők bevonása nem egyszerű. A KÁT mértékének szaldója a 2021. január 1-től 2025. február 28-ig terjedő időszakban pozitív, ami azt jelzi, hogy a KÁT termelők értékesítési bevételei meghaladják a támogatott díjak összegét.

A naperőművek robbanásszerű növekedése

2021 óta a hazai naperőművek összkapacitása körülbelül 3 GW-ról 2024 végére több mint 7 GW-ra nőtt. Ez a képesség duplázódását jelentette, és a KÁT mértékén belül ez is pozitívan hat a rendszer egyensúlyára.

A kiegyenlítetlenség okai

Az elmúlt 4 év kiegyensúlyozási problémáinak körülbelül 20%-a a KÁT mértékéhez köthető, amit Luczay Péter üdvözöl, hiszen ez a szám az elmúlt negyedévekben stabilizálódott. A KÁT mértékének hatása, és a rendszer menetrendezési hibái folyamatosan csökkentek.

A jövő kihívásai

Luczay Péter rávilágít, hogy szükség van több szabályozási tartalékra, hogy az időszerű változásokra reagálni tudjunk, különösen, amikor az árak alacsonyak. Az alacsony árak mellett a KÁT termelők nem tudják továbbra is hozzájárulni a kiegyensúlyozási igényekhez.

A pénzügyi hatások és a versenyképesség

Az ipari energiafogyasztóknak 2024-ben kifizetett KÁT támogatás körülbelül 11,5 EUR/MWh volt, amely az ipar költségeinek körülbelül 7%-át teszi ki. Luczay hangsúlyozza, hogy a KÁT rendszere pozitív mérleget mutatott, és ha a KÁT termelők is részesedtek volna az elérhető összegből, a költségek csökkenhettek volna.

Lehetőségek a jövőre nézve

Fel kell ismerni, hogy a KÁT-támogatás jövőbeli fenntartásához rugalmasságra és adminisztratív korlátok csökkentésére van szükség. Az áremelkedésekkel párhuzamosan a megfelelő szabályozási tartalék lekötése elengedhetetlen a rendszer hatékonyságának megőrzéséhez.