Civilizációnk alapja az írás, ami lehetővé tette a pénzügyi nyilvántartást, a kormányzás működését és a kultúrák megőrzését. Az írásos nyomok nélkül elképzelhetetlen lenne a világunk, hiszen az adóztatás, a jogszabályok és az üzleti tranzakciók átláthatósága mind az írás adta lehetőségeken alapul.

Az írás elsődlegesen gazdasági ügyek rögzítésére indult, de hamarosan személyes kommunikációra, mitológiai események rögzítésére és katonai összecsapások részletezésére is használták. Az emberek fokozatosan felfedezték az írás erejét, és ezzel együtt észrevették, hogy az információk manipulációja - például a részletek elhallgatása vagy megváltoztatása - hatalmas előnyökkel járhat egy alkotó számára.

Miközben sokan a dezinformációs kampányokat a modern kor találmányának tartják, valójában már az ókori írások megjelenése előtt is jelen voltak ezek a módszerek, politikai célzatú torzításokkal.

Egyiptomi Fáraók és a Dezinformáció

Az ókor egyik legismertebb példa dezinformációra II. Ramszesz híres hadjáratai kapcsolódnak. A csata, amely a mai Szíria területén zajlott, a Kádesi csata néven elhíresült, és a történelem egyik legnagyobb hódításaként emlegetik. Az egyiptomi narratíva szerint II. Ramszesz dicsőséges győzelmet aratott a hettiták felett, holott a valóságban a csata valójában döntetlennel zárult, és az egyiptomiak komoly veszteségeket szenvedtek el.

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a csata körüli hettita források teljesen eltérően ábrázolják a helyzetet. A régészeti leletek és írásos emlékek alapján sokan úgy vélik, hogy a hettiták éppúgy belejátszottak a katonai stratégiákba, és nem szenvedtek akkora vereséget, mint ahogyan azt az egyiptomi krónikákban leírták. Az írásos források gyakran inkább propagandacélokat szolgáltak, mintsem hogy hitelesen tükrözzék a valóságot.

A történészek most már úgy vélik, hogy a csata kimenetele még mindig vitatott, és hogy sem egyiptomi, sem hettita források nem tekinthetők teljes mértékben megbízhatónak. Sőt, úgy tűnik, hogy a hettiták szemtanúi több olyan levélben is megemlítik, hogy II. Ramszesz győzelme hazugság volt, amit maguk az egyiptomiak is elismertek.

Az első ismert békeszerződés, amely ezt a konfliktust zárta le, sokkal 15 évvel a csata után keletkezett, ami arra utal, hogy a felek diplomáciai úton is próbáltak rendezni a helyzetet. A dokumentumok alapján a Kádes környéki terület végül hettita kézben maradt.

A mai kutatások tehát azt mutatják, hogy a Kádesi csata nem csupán egy hadvezér dicsősége volt, hanem mosógépes cukorként a propaganda tömegtermelésének is, amivel II. Ramszesz igyekezett megszilárdítani tronra kerülését és hatalmát. A történelem tükrében egyértelműen látszik, hogy a dezinformáció a hadviselés egyik jól bevált eszköze volt és marad.

Ezért érdemes kritikusan mérlegelni a régi idolok, mint II. Ramszesz hadjáratai körüli mítoszokat, hiszen a valóság gyakran más, mint ami a fáraók csekély számú fennmaradt írásos emlékében megtalálható.