Lajka, az Oroszországból származó kóbor kutya, egy legendává vált, miután 1957. november 3-án ő lett az első élőlény, aki az űrbe repült. A fiatal kutyát Moszkva utcáin találták meg, csupán három éves volt, és barátságos, szelíd viselkedése miatt választották ki űrutazásra. De mi történt vele valójában az űrben? A tudósok és a világ most megtudhatja az igazságot!

Lajka bejegyzésével a Szputnyik 2 fedélzetén több fontos kísérletet terveztek, hogy megértsék, hogyan reagálnak az élőlények a súlytalanságra és az űrutazásra jellemző stresszre. Az űrhajó indítása után a kutya a szorongás jeleit mutatta: a kiképzők szerint folyamatosan nyugtalan volt, és hittek abban, hogy a kísérlet során értékes adatokat gyűjthetnek az állatok űrben való életképességéről.

A tudósokat azonban senki sem tudta felkészíteni arra, hogy a kutya sorsa tragikus fordulatot vesz. 1958. április 14-én, mindössze öt hónappal az indítás után, a Szputnyik 2 visszatért a Föld légkörébe, de a kutya halála már régen bekövetkezett. Az orosz újságírók évekkel később nyilvánosságra hozták, hogy Lajka halálát valószínűleg az oxigénkészlet kimerülése okozta, amely egyedüli, magányos élményeinek hatodik napján következett be.

Kezdetben a Szovjetunió hivatalos jelentései ellentmondásos adatokkal szolgáltak, állítva, hogy Lajka halála csak hét órával az űrutazás után történt, míg valójában a kutya a rémálmaiban szenvedett az űrben eltöltött napok alatt. A bátorsága és áldozata segítette a kutatókat abban, hogy értékes adatokat gyűjtsenek az űrutazás élőlényekre gyakorolt fiziológiai hatásairól.

A történelem során Lajka nem csupán egy kutya volt, hanem a tudományos fejlődés szimbóluma is, aki az emberi űrutazások előtt járt. Halála után közel hat évtizeddel a tudósok még mindig tanulmányozzák az általa szolgáltatott adatokat, hogy felkészültebben nézzenek szembe a jövő űrutazásaival. Lajka emlékét ma már világszerte tisztelik, és sokan hősnek tartják, aki elősegítette az űrhajózás fejlődését.