A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézete izgalmas új eredményekkel állt elő, amelyek a Science Advances folyóiratban kerültek publikálásra. A kutatást az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta, célja a Dunántúlon élt népesség genetikai jellemzőinek feltárása volt a népvándorlás korában.

A kutatás a 7-11. századi Dunántúli temetkezésekből származó 296 emberi maradványt vizsgált, és összesen 103 teljes autoszomális genomot állított elő egy innovatív módszer használatával. Ennek köszönhetően azonosítani tudták a közvetlen közös ősre visszavezethető DNS szakaszokat két vagy több egyén között, és feltárták a harmadfoknál távolabbi rokoni kapcsolatokra vonatkozó adatokat is. Eredményeik azt is megerősítették, hogy a keleti avarok és a honfoglaló magyarok között milyen mértékű kapcsolat állt fenn.

A kutatócsoport hat pontban összegezte az eredményeket:

1. Genetikai profil:

A Kárpát-medence népvándorlás kori népességét genetikailag jellemezték. Megállapították, hogy kívülről érkező hatások nem befolyásolták a kontinens genetikai összképét, és bár a vaskortól kezdve több népcsoport is megtelepedett, belső átrendeződések figyelhetők meg, amelyek a déli és északi csoportok elkülönülését mutatják.

2. Közel-keleti hatások:

A kutatás további megállapításai szerint a hunok, avarok és korai magyarok kapcsolatai összetettek voltak; a hunok nem hagytak jelentős genetikai nyomokat a 9. század végén.

3. Avarok eredete:

A keletről érkező avarok genetikai adatai eurázsiai sztyeppei népességeket ölelnek fel, és a Kárpát-medence 7-8. századi lakosságának körülbelül ötödét tették ki.

4. Honfoglalás előtti magyarok:

A korai magyarok már a honfoglalás előtt is jelen voltak a Dunántúlon, a Zalavár-Vársziget lelőhelyen talált maradványok is ezt bizonyítják.

5. Népmozgások:

A Kárpát-medence népességének átalakulása a 6-11. század között folytatódott, amely lehetőséget teremtett a középkori népmozgások átfogóbb megértésére.

6. Jövőbeli kutatások:

A kutatók hangsúlyozták, hogy bár a foglalt terület genetikai kapcsolatai részletesebben feltárásra kerültek, a honfoglalók származása és a külső népcsoportokkal való viszonyuk további kutatások tárgyát képezik.

A kutatás nem csupán jelenkori, hanem történelmi kontextusban is betekintést nyújt a Kárpát-medence változó népességi dinamikájába, amelynek vizsgálata kétségtelenül új lehetőségeket teremt a magyar nép történetének megértésében. A jövőbeli kutatások során a tudományos közösség célja, hogy még mélyebb megértést nyerjen a népvándorlások hatásairól és a különféle népcsoportok közötti interakciókról.