Felfedezett egy ősrégi, gigantikus fekete lyuk, amely surrnyalábokat lő a Föld irányába!

A csillagászok egy különösen masszív fekete lyukat azonosítottak, amely hatalmas energianyalábokat bocsát ki közvetlenül a Föld irányába. Ez a kozmikus objektum körülbelül 700 millió naptömegű, és a korai univerzumban, az egyik galaxis szívében keletkezett, amely most a mi Galaxisunk felé tart. A fekete lyuk 800 millió évvel az ősrobbanás után jött létre, ez a legidősebb és legmesszebb felfedezett blazár a tudomány történetében.

Ez a szupermasszív fekete lyuk, amelyet blazárnak hívunk, elképesztő energiákra képes. A kvazárokhoz hasonlóan ezek az objektumok forró anyagot vonzanak az akkrétiós korongjukba, ami körülbelül több százezer fokra hevülhet fel, és ennek következtében rendkívüli elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. A blazárok mágneses mezeje az energiát ikersugarakká alakítja, amelyek merőlegesen távoznak az akkrétiós korongból, és elérhetik a földi megfigyelők műszereit.

A legfrissebb tanulmány, amely a The Astrophysical Journal Letters szaklapban jelent meg, beszámol a J0410-0139 azonosítójú blazár felfedezéséről. A kutatók számos távcső, beleértve az Atacama Large Millimeter Array-t, a Magellán-teleszkópokat és az Európai Déli Obszervatórium egyéb berendezéseit, valamint a NASA Chandra űrtávcsövét használták a felfedezéshez. E rendkívüli objektum rádióhullámai több mint 12,9 milliárd fényévet utaztak, hogy elérjenek minket, ezzel új rekordot állítva fel a blazárok között.

A felfedezett blazár rendkívül fontos abban az értelemben, hogy lehetőséget ad a csillagászoknak arra, hogy jobban megértsék, hogyan keletkeztek az első szupermasszív fekete lyukak az univerzumban. Emmanuel Momjian, a kutatás egyik szerzője, a virginiai Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium astronomusaként elmondja: "A J0410-0139-es sugárnyalábja lehetővé teszi, hogy közvetlenül tanulmányozhassuk ezt a kozmikus erőművet". A kutatók a Nagy Galaktikus Összeolvadás korszakának megértésében is további betekintést várnak a felfedezés révén.

Eddig kevesebb mint 3000 blazárt azonosítottak, és a legtöbbjük jóval közelebb található hozzánk, mint a J0410-0139. A korábban legmesszebb ismert blazár, a PSO J0309+27, 12,8 milliárd fényévre helyezkedett el a Földtől, így körülbelül 100 millió évvel fiatalabb a most felfedezett gigantikus blazárnál. Az ilyen távolságokban talált blazárok arra utalnak, hogy a korai univerzumban sok más szupermasszív fekete lyuk is létezhetett.

A J0410-0139-es objektum számos kérdést vet fel az univerzumban való létezésükkel kapcsolatban, és komoly kihívás elé állítja a tudósokat. A legtöbb fekete lyuk a nagy tömegű csillagok életciklusának végén alakul ki gravitatív összeomlás következtében. A J0410-0139 tehát azt sugallja, hogy a korai univerzumban sokkal hamarabb megjelentek a szupermasszív fekete lyukak, mint azt eddig gondoltuk. A kutatók további vizsgálatokkal igyekeznek tisztázni, hogyan alakulhattak ki ezek a hihetetlen objektumok az univerzum első szakaszaiban.