Christopher Nolan Csillagok között című sci-fi filmje nem csupán a mozi világában, hanem a tudományos közösségben is kiemelkedő hitelességgel bír. A film, amely több mint egy évtizede debütált, most újra reflektorfénybe került a fekete lyukak ábrázolásának pontossága miatt.

Paul M. Sutter, az asztrofizikus elismeri, hogy a film jelentős mennyiségű tudományos alapanyagot tartalmaz, különös figyelmet fordítva a fekete lyukak közelében lévő fény viselkedésére. Sutter külön kiemeli, hogy a film hitelesen alkalmazza Newton harmadik törvényét, amely szerint minden hatásnak van egyenlő és ellentétes reakciója. E törvény ismerete kulcsfontosságú az űrutazás során, hiszen az űrben a fizikai környezet teljesen eltér a Földin lévőktől.

A szakértő a film kritikus jelenetét is elemezte, amelyben Cooper űrhajója egy fekete lyuk közelébe ér, ahol a gravitációs hatások drámaian befolyásolják mozgását. Az eseményhorizont, amely a fekete lyuk határát képezi, létfontosságú fogalom; azon túllépve már nincs visszatérés, hiszen a gravitáció olyan erősebbé válik, hogy még a fény sem képes elmenekülni.

Amikor Cooper először átkerül a fekete lyukon, a film hangulata drámai – ahogy az egy teljesen sötét világba való belépés érzését közvetíti, ellenben Sutter rámutat, hogy a fekete lyuk körüli környezet valójában elképzelhetetlen fénykibocsátással rendelkezik, ahogy a különböző csillagok fénye is belezuhan a fekete lyuk torkán. Sutter becslése szerint a film ábrázolása 10-ből 9 pontos értékelést érdemel a tudományos pontosság alapján, bár a fekete lyuk belsejéről keveset tudunk, így a mozi által bemutatott képek fiktív elemeket is tartalmazhatnak.

A Csillagok között nem csak a tudományt népszerűsíti, de a nézők számára is izgalmas betekintést nyújt a fekete lyukak rejtelmeibe, és rávilágít arra, hogy milyen mértékben befolyásolják ezek az égitestek az univerzumban található dolgainkat. A film tehát nem csupán egy szórakoztató sci-fi, hanem komoly tudományos diskurzusra is képes ösztönözni a nézőket.