A Rákosi-korszak Budapestje sorozatos változásokon ment keresztül, melyek középpontjában a második világháború utáni romeltakarítás és újjáépítés állt. A város teljes arculata megváltozott, és megjelentek a kommunista szimbólumok, amelyek a hatalom új rendjét hirdették. Szabó Magda Danaida című regényében Csándy Katalin, aki a háború után érkezett Budapestre, részletesen leírja, hogy Budapest látványos pusztulást szenvedett el: "Az a kevés, amit a rosszul világított városból megláttak, nem hasonlított ahhoz a helyhez, amelyre emlékezett." Az ostrom során a város minden negyedik háza megrongálódott vagy megsemmisült, a lakhatatlan otthonok száma pedig meghaladta a 32,000-et.

A háború után Budapest lakói összefogtak, hogy visszaállítsák a város működését, és a kulturális élet is lassan újraéledt. A színházak újbóli megnyitásával és az egyetemi oktatás beindításával a főváros lakossága igyekezett visszatérni a normál élethez. De a politikai helyzet 1948-tól drámaian megváltozott, amikor a kommunista hatalomátvétel megkezdődött. Sztálin 70. születésnapja különösen fontos esemény lett, amelynek során óriási vörös csillagokat és a diktátor és Rákosi Mátyás képmásait hirdető plakátokat állítottak fel szerte a városban.

Az átalakulások során a város arculatát nemcsak a vörös csillagok és szobrok határozták meg, hanem új városrészek, például Csepel és Budafok integrálása is. Ez 1950. január 1-jétől kezdődött, melynek során Budapestre került hét város Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből, így létrejött Nagy-Budapest. Az új közlekedési lehetőségek, mint például a 2-es metróvonal építése is elkezdődött, bár a gazdasági nehézségek miatt késlekedett.

A városi közlekedés fejlődése érdekében kerékpárutakat alakítottak ki, és Rákosi Mátyás ígéretének megfelelően az ország célja volt, hogy egy millió biciklit gyártsanak le. Az új közlekedési lehetőségek segítettek a lakosoknak a mindennapi életben, de a kulturális és politikai kontextus folyamatosan változott, és a nevek is átvariálódtak, hiszen az Oktogon például Muszolini tér lett, majd visszanyerte eredeti nevét. Emellett további utcák is a kommunista vezetők nevét viselték, tükrözve a politikai helyzet alakulását, ahogy a Vigadó tér Molotov, az Erzsébet tér pedig Engels nevét kapta.

Budapest ebben az időszakban nemcsak pusztulásáról, hanem végül újjáépítéséről és az új, kommunista irányvonal beindításáról is híres lett. A várospolitikát meghatározták a kommunista eszme hirdetése, de ezzel egyidőben az emberek napról napra küzdöttek az életben maradásért és a normális lakókörnyezet helyreállításáért.