Az Antarktisz különös világában található egy olyan tó, amely a legzordabb hidegben is képes megmaradni, mint egy feltűnő titok. 1961-ben, amikor a déli-sarki expedíció helikoptere átrepült a McMurdo-szárazvölgyek fölött, a pilóták meglepődve tapasztalták, hogy az egyik völgyben vízfelület csillog. Egy tó, ami a sarkvidéki hidegben szokatlanul ellenálló, és felveti a kérdéseinket: hogyan marad életben ilyen zord környezetben?

Ez a különös víztest a világ egyiklegsósabb tava, a Don Juan-tó, amely nevét a két pilótáról, Donald Rue-ról és John Hickey-ről kapta. A tó sótartalma megközelíti a 44%-ot, ami páratlan a Földön! A Holt-tenger például csak 34%-os sótartalommal rendelkezik, míg az etiópi Gaet'ale-tó 40-43% sókoncentrációval bír. A Don Juan-tó viszont olyan helyen található, ahol nehezen megközelíthető, és különféle védelmi intézkedések miatt szigorú engedélyek szükségesek a látogatásához.

A tó mérete nem éppen vonzó a turisták számára, hiszen csak kb. háromszáz méter hosszú és száz méter széles. A mélysége is változó, átlagosan mindössze 10 centiméter, de olykor eléri a 30 centimétert is. A tó jelentős sótartalmának köszönhetően viszkózusabb és sűrűbb, mint a csapvíz, inkább a híg szirupra hasonlít.

A tudományos magyarázat izgalmas: a tó sótartalmát nem a megszokott nátrium-klorid (konyhasó) okozza, hanem a kalcium-klorid. Ennek az ásványnak a jellemzője, hogy vízben oldódva csökkenti a fagyáspontot, így nem fagy be még -50 °C-on sem! Ez újabb kérdéseket vet fel arról, hogy hol is található a tó vize és sója. A kutatók eddigi eredményei szerint a víz és só forrása valamilyen rejtett talajvíz-rendszerből származhat, ami évszázadok, vagy évezredek alatt halmozódott fel.

A legfrissebb kutatások szerint a Wright-völgy extrém száraz környezete miatt a párolgás rendkívül gyors, ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a tó vize mindig újra megtelik. De hogy pontosan hogyan kerül a víz és a só a tóba, azt még mindig nem tudjuk biztosan.

A 2013-as tanulmányok szerint a só és víz mélyebb talajvizekből is származhat, míg más elméletek inkább azt arra mutatnak, hogy a sekélyebb területekről érkezik a víz és időszakos hóolvadások dobják a tóba a sót. Az újabb kutatások, például egy 2017-es projektelemzés, újabb kérdéseket vetett fel, ám a tudósok egyetértenek abban, hogy a tavat és annak környezetét még alaposabban meg kell vizsgálni – a titok nyitját pedig talán még a következő évtizedekben sem fogjuk megfejteni.

Ha tehát egy igazán különleges helyet keresel, ahol a természet tudománya és a titokzatos rejtélyek találkoznak, a Don Juan-tó egy igazi felfedezésre váró csoda az Antarktisz szívében!