A világ számos városában különböző figyelmeztetésekkel hívják fel az utasok figyelmét a metrók és a peronok közötti résre. Magyarországon a metrón csupán a „Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak” és a „Kérjük, hagyják szabadon a biztonsági sávot” figyelmeztetések hangzanak el. A londoni metró sajátos figyelmeztetése, a „Mind the gap” (Vigyázzanak a résekre) 1969 óta létezik, érdekes története pedig egy tragikus szerelemhez kapcsolódik.

A világ első metróvonala

A londoni metró az első földalatti vasút, mely 1863-ban indult el és máig a város szimbólumává vált. A londoni közlekedés kritikus állapotai miatt a brit parlament több javaslatot elutasított, amíg végül a föld alatti vasútépítés mellett döntöttek. A Metropolitan Railway 1854-ben kapta meg az építési engedélyt, de csak 1860 márciusában kezdődött el az építkezés. Az első utasok 1863. január 10-én utazhattak a vonalon, amely azonnal hatalmas sikert aratott.

A kezdetekben gőzmozdonyok szállították az utasokat, és az alagút kialakítása igazoltan megelőzte a 20. századi technológiai újításokat, mint az elektromos áram. A metró folyamatosan bővült, és az 1870-es évektől kezdve egyre inkább a biztonságra helyezték a hangsúlyt.

A „Mind the gap” eredete

A „Mind the gap” hangját először 1969-ben hallhatták az utasok. Ezt a figyelmeztetést különösen az Embankment állomáson és más olyan helyeken használják, ahol a vonat megállásakor jelentős rés keletkezhet a peron és a kocsi között. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a biztonságos utazás érdekében szükség van specifikus figyelmeztetésekre.

Peter Lodge hangmérnök volt az első, aki ezt a feladatot ellátta. Eredetileg egy színészt akart megbízni a feladattal, de a jogdíjak miatt végül saját hangját használták.

Az első felvételt később más felvételkre is cserélték, de az emberek akkor is az eredeti hangra vágytak. Oswald Laurence, akinek hangját később emlékezetesnek találták, szintén ezeken az állomásokon figyelmeztette az utasokat a résre.

Margaret McCollum és a hang

Margaret McCollum, aki férje halála után sokat látogatta az Embankment állomást, sokszor hallgatta férje hangját, amint elmondja a figyelmeztetést. 2012. november 1-jén azonban megtudta, hogy mivel digitális rendszert vezettek be, a régi felvétel már nem hallható. Őt újból lesújtotta a hír, hogy férje hangját már nem tudják játszani.

Statek érintette a története, és a Transport for London válasza az volt, hogy segítenek neki megkapni a felvételt. Nem csak a másolatot kapták meg, hanem sikerült visszaállítani az eredeti hangot is. Azóta az Embankment állomáson éppen Oswald Laurence hangja figyelmezteti az utasokat: „Mind the gap”.

A londoni metró ikonikus figyelmeztetése így nem csupán a biztonságot hirdeti, hanem egy emléket is őriz, amely hűen tükrözi a történelem fájdalmát és szépségét.